Egy nap talán megkérdezed magadtól, az átélt fájdalmaknak vannak-e határai? Rá fogsz jönni, hogy nincsenek. A fájdalom fáradhatatlan. Az emberek viszont nem azok.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy nap lehet, meg kell majd kérdezned magadtól, hogy hol a határa a fájdalomnak, amit érzel, és rájössz, hogy a fájdalom határtalan. A fájdalom kimeríthetetlen. Csak az emberek merülnek ki.
2. Nincs elviselhetetlen fájdalom. Tud borzalmas lenni, de soha nem elviselhetetlen. Mikor valóban az, már nem érezzük. Márai Sándor
3. Addig, míg az ember a fájdalmat nem ismeri, nem is sejti, hogy létezik. Ha azonban a fájdalmat átéli az ember, a más fájdalmát is intenzívebben érzi. Georges Ohnet
4. A fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ismeri ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás, unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön. Paulo Coelho
5. Lehet egyáltalán emlékezni a fájdalomra? Aligha (...). Az ember tudja, hogy létezik, és tudja, hogy ő maga végigszenvedte, de ez nem ugyanaz. Stephen King
6. A fájdalom néha olyannyira életed részévé válik, hogy azt hiszed örökké tart. (...) Aztán egy nap érzel valami mást, valami rosszat, csak mert az szokatlan, és abban a pillanatban rájössz, hogy boldog vagy.
7. A fájdalom mulandó. Lehet, hogy egy percig, egy óráig, egy napig vagy egy évig tart, de végül mindig elmúlik, és valami más veszi át a helyét. Lance Armstrong
8. A végletes fájdalom, csakúgy, mint a végletes öröm, oly szertelen érzés, hogy nem tarthat sokáig. Az emberi szív nem élhet sokáig végletekben. Victor Hugo
9. Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál.
10. Az ember mindig azt mondja: tovább már nem mehet - legyen szó nélkülözésről, fájdalomról, erőkifejtésről - s bizonyos idő múlva csodálkozva látja: még mindig nem ért a végső határhoz.