Egy napszak alatt tudok változni. Felébredek, vagyok ez a személy. Aztán, amikor aludni megyek, már biztosan tudom, hogy másvalaki vagyok. Legtöbbször nem tudom, ki vagyok. Mintha ott lenne a tegnap, a ma és a holnap, mind egy szobában.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába. Karinthy Frigyes
2. Egész életedben azt hiszed, tudod, ki vagy. Minden reggel felkelsz, felöltözöl, csinálod, amit éppen kell, közben próbálsz egy kicsit szórakozni, és azt gondolod, hogy ez vagy, az vagy, amiket csinálsz. Aztán egy nap (...) nem csak az vagy, amit csinálsz. Ha olyat teszel, amit előtte soha, akkor más lesz minden. És megváltozol (...), meg a dolgok is, és minden más lesz.
3. Néha észre sem veszed, hogy valami megváltozott, azt hiszed, hogy te te vagy, és az életed nem változik. De egy nap felébredsz, körülnézel és már semmi sem ismerős, egyáltalán semmi.
4. Minden nap más-más ember ébred fel bennem. (Mintha rajtam kívül) Nem másik én a többes én-ből, nem a képmásom, alteregóm, hanem egy külön(b) lény, mint eddig. Tehát nem az, aki én voltam, de nem is az, aki lehettem volna, abból, ami voltam valaha.
5. Ha ugyanarról később mond valamit ugyanaz a személy, az más. Én holnap más leszek, mint aki ma vagyok. A múltam is más, a jelenem is más, a jövőm is más az időben. Báthori Csaba
6. Valahogy már máshogy látom a dolgokat, ember vagyok, nem holmi áldozat. Valaki a tükörben néha átszalad, egy másik arc, egy másik én, de nem az enyém.
7. Mindnyájunkban több személy lakozik. Különböző személyek. És néha önállósítják magukat, és egy darabig ők uralkodnak, és az emberből más ember lesz, egy olyan ember, akit előzőleg nem ismert. De aztán visszaváltozik régi önmagává. Erich Maria Remarque
8. És mégis olyan sok minden van, ami csodálattal tölt el: a növények, az állatok, a felhők, a nappal és az éjszaka és az emberben rejlő örök lényeg. Minél bizonytalanabbá váltam önmagamban, annál erősebb rokonságot éreztem a dolgokkal. Igen, úgy érzem, mintha az az idegenség, amely oly sokáig elválasztott a világtól, átköltözött volna belső világomba, és váratlanul kinyilvánította volna, hogy magamnak vagyok ismeretlen. Carl Gustav Jung
9. Felébredek: nem az vagyok, ki voltam. Elalszom: holnap megint más leszek. De élve, holtan, utcán, kriptaboltban én emlékezem és én feledek. Weöres Sándor
10. Változás. Olykor észre sem veszed. Olykor egyszer csak fejbe vág. És olykor átfordulsz a sarkon, és valahogy más emberre ismersz magadban, és a világ sem olyan már, mint előtte volt.