Egy nemzet nagyságát és erkölcsi fejlettségét azon mérhetjük le, miként bánik az állataival... Fenntartom, hogy minél elesettebb egy teremtmény, annál inkább jogosult az ember védelmére az emberi kegyetlenséggel szemben.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden emberről annak megfelelően alkoss ítéletet, hogy hogy áll hozzá a hibáihoz. Amikor megszületünk, kicsik és védtelenek vagyunk. Egy kétéves gyermek gyengébb és fejletlenebb, mint egy ugyanilyen korú kutya, ló, vagy akár elefánt. Amikor azonban felnövünk, uralmunk alá hajtjuk a föld összes állatát, ezért az ember mértéke nem a születésben, hanem a fejlődésben és a tanulásban rejlik. Marco Malvaldi
2. Ami ellen egyébként vehemensen tiltakozom: amikor az emberek azt gondolják, felsőbbrendûek vagyunk az állatokhoz képest. A bolygónkon élő minden egyes individuumnak megvan a joga a létezésre, és szerepe van. Együtt vagyunk egy nagy egész, ami csak akkor tud mûködni, ha figyelmesen bánunk egymással. Jane Goodall
3. Az állatok velem rokoni lények. Bennük a létről emberi tudást érzek. (...) Az ember kulturált vad, nagyobb a bûne: - képes az erkölcsre, kapható a bûnre. Váci Mihály
4. Egy nemzet dicsősége és nagysága csak abban állhat, hogy mennyire valósítja meg a humánus elveket. Erejének és életrevalóságának mértéke - a szabadsága. Mikhail Aleksandrovich Bakunin
5. Egy ország civilizáltsága lemérhető abból, hogyan bánik idős és gyönge polgáraival.
6. Az állatokról egy másik, bölcsebb és talán rejtélyesebb elképzelésre van szükségünk. Az egyetemes természettől távol, bonyolult leleménnyel élve a civilizált ember a teremtményeket tudásának nagyítóján át vizsgálja, és így felnagyítva lát egy tollat, az egész kép pedig torzul. Atyáskodunk felettük tökéletlenségük miatt, tragikus sorsuk miatt, hogy olyan mélyen alattunk öltöttek alakot. És itt tévedünk, hatalmasat tévedünk. Mert az állat nem az ember mércéjével méretik. Egy olyan világban, ami a miénknél régibb és teljesebb, kidolgozottan és tökéletesen mozognak ők, olyan érzékekkel megáldva, amiket mi elvesztettünk, vagy sosem értünk el, olyan hangokkal élve, amiket sosem fogunk hallani. Õk nem felebarátok; ők nem beosztottak; ők más nemzetek, akik az élet és idő hálójában összeakadtak velünk, rabtársakként a Föld ragyogásában és vajúdásában.
7. Ahogy egyikünk sem "csak egy ember", hanem összetett egyén, akinek a teste csak egy eszköz, amin keresztül megtapasztalhatja az életet, ugyanez igaz az állatokra is. Lehet, hogy másként néznek ki, másként "beszélnek", másként viselkednek, de a lényeg ugyanaz, főleg abban a tekintetben, ami erkölcsileg számít. Élnek, tudatosak, éreznek, szenvedni tudnak, családjuk és barátaik vannak, biztonságot és kényelmet keresnek.
8. Az állatok nem viselkednek úgy, mint az emberek. (...) Ha harcolniuk kell, harcolnak. Ha ölniük kell, ölnek. De nem használják az eszüket arra, hogy kimódolják, miként lehet megzavarni más lények életét, és hogyan lehet ártalmukra lenni. Méltóságuk van és becsületes állati természetük.
9. Egy ország minősége azon mérhető le leginkább, ahogy a szegényeikkel bánnak.
10. Mikor azzal vádolunk valakit, hogy úgy viselkedik, "mint egy állat", nem azt értjük ezen, hogy állati tulajdonságai vannak (hiszen mindannyiunknak vannak), hanem hogy olyankor mutatkoznak meg állati tulajdonságai, amikor kifejezetten emberiességre volna szükség. Clive Staples Lewis