Egy szigetországnak vannak végei, elmegy az ember a tengerig, és ott a vége. Más országoknak nincsenek végei, elmegy az ember valameddig, és máris idegenben van. Átnéz az ember, mondjuk, egy kerítés felett, és arra gondol, az ott igazán lehetne a miénk is. Ilyeneket gondol, sajnos, az ember.

Kapcsolódó idézetek

1. Ez a baj, ha az ember sziget; elfelejti, hogy a partjain túl is van valami.
2. Nagyszerû dolog, ha az embernek megadatik, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön éljen, hiszen kinyílik a világ, egy ilyen élmény után egészen máshogy értékeli nem csak azt, ami kint van, hanem azt is, ami itthon van. Sokkal elfogadóbb lesz az ember, el tudja képzelni, hogy valami nem úgy van, ahogy mi megszoktuk, lehet az másként is. Márki-Zay Péter
3. Akárhol élünk is, a saját környékünket, a falunkat, a városrészünket, a szigetünket, a városunkat vagy az országunkat tekintjük a világ közepének. De mindenki más is. Gunnar Garfors
4. Minden ember önmaga szigete. És bár elválaszt bennünket a különbözőségek tengere, alatta egy teljesen közös világ húzódik.
5. Embernek lenni annyit tesz, mint haladni, vándorolni az időben. Minden másodperc olyan, akár egy sziget, ahova hajótöröttként érkezünk, és ahonnan azonnal tovább sodor az ár. Minden pillanatban újabb, sosem látott szigetre érkezünk. Életünk során összeadódnak, órákká, holnapokká, évekig dagadnak a pillanatok.
6. Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.
7. Rendre előfordul az emberrel, hogy nem biztos benne, meddig tart a valóság, és hol kezdődik az irrealitás. Úgy tûnik, minduntalan át-átlépjük a kettő közötti mezsgyét. Mint egy határnyiladékot, amelyen úgy jövünk-megyünk egyik országból a másikba, ahogy épp kedvünk tartja. Pedig jobb óvatosnak lenni, különben azon kapjuk magunkat, hogy fogalmunk sincs, melyik oldalon vagyunk épp. Murakami Haruki
8. Megváltoztam. Elmentem három... négy évre. És most, hogy visszajöttem, másmilyen vagyok, mint mikor elmentem. És mindenütt ez a tragédia. Aki más emberként jött haza, annak ismét be kell illeszkednie. Ha az ember elmegy, és másként él, közben óhatatlanul ő maga is megváltozik! Agatha Christie
9. Annyi mindent megtapasztal az ember egy másik országban, aminek itthon már a létezését sem hiszi el... furcsa módon alakul ki ez az érzés, a külföldön töltött idő előrehaladtával. Kezdetben hajlamosak vagyunk elutasítani a nem szokványos helyzeteket. Ha itthon valamit megszoktunk, kint pedig máshogy csinálják, akkor sok esetben az első reakciónk az, hogy ez hülyeség. Aztán később rájövünk, hogy lehet máshogy, másként is alakítani az életet, nem csak úgy, ahogyan azt otthon megszoktuk. Márki-Zay Péter
10. Minden ember egy sziget, és a kapcsolatok olyanok, mint a hidak. Egy srác felépíti félig a hidat, és egy csaj felépíti a másik felét, és találkoznak. Talán középen. De néha a két sziget túl messze van, és ez szomorú. De előfordul.