Rendre előfordul az emberrel, hogy nem biztos benne, meddig tart a valóság, és hol kezdődik az irrealitás. Úgy tûnik, minduntalan át-átlépjük a kettő közötti mezsgyét. Mint egy határnyiladékot, amelyen úgy jövünk-megyünk egyik országból a másikba, ahogy épp kedvünk tartja. Pedig jobb óvatosnak lenni, különben azon kapjuk magunkat, hogy fogalmunk sincs, melyik oldalon vagyunk épp.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.
2. Nem tehetünk úgy, mintha a világ ott kezdődne és érne véget, ahol mi meghúzzuk a határt. Néha tudomásul kell vennünk, hogy a világ, talán nemszeretem módokon, átnyúlik az életünkbe, és olyankor vállalnunk kell a kihívást.
3. Könnyen összemosódik a határ a képzelet és a valóság között. Sőt nem is határvonal ez, hanem széles, szürke tartomány, elég nagy, hogy könnyen eltévedj benne. Amit elképzelsz, létezni kezd, életre kel. Ian McEwan
4. Mi vész el, amikor átlépünk egy országhatárt? Mintha minden pillanat kettéválna: búsulunk a hátrahagyott dolgokért, de izgatottan lessük, milyen újdonságok várnak ránk odaát.
5. Amíg nem merészkedünk ingoványos terepre, amíg nem próbáljuk ki, addig képtelenek leszünk felmérni, hol húzódnak a határaink, és elképzelni sem tudjuk, hogy azokat elérve hogyan viselkednénk, hogyan reagálnánk bizonyos helyzetekre. Gondolhatjuk azt, hogy mi hősiesen dacolnánk a fenyegető veszedelemmel, vagy meg lehetünk győződve arról, hogy gyáva nyuszi módjára, lapulva várnánk ki a veszély elmúltát. Ám bármit is képzelünk magunkról, egyáltalán nem biztos, hogy a valóságban is úgy cselekednénk. Mert amíg nem kerülünk először valós helyzetben túl a határainkon, addig csak képzelődhetünk arról, mit találnánk odaát. Amíg nem jutunk el erre a pontra, rengeteg tulajdonságunk is rejtve marad. Al Ghaoui Hesna
6. Az ember nem mindig képes különbséget tenni a valóság és az érzelmek által befolyásolt igazság között. Az utóbbi akár csalóka képet festhet, bár legtöbbször erről nem akarunk, így nem is fogunk tudomást venni. Marta Rovira
7. A szabadság álarca mögött gyakran megbújik a nemtörődömség és annak az óhaja, hogy ne legyünk semmibe se belerángatva. Egy nagyon vékony határvonal van közöttük, s hogy áthaladunk-e vagy sem ezen, csak egy pillanat kérdése csupán. Csak egy döntésé, melyet vagy meghozol, vagy nem. Fontosságára csak akkor döbbensz rá, mikor az a pillanat már eltelt. Susanna Tamaro
8. Egy szigetországnak vannak végei, elmegy az ember a tengerig, és ott a vége. Más országoknak nincsenek végei, elmegy az ember valameddig, és máris idegenben van. Átnéz az ember, mondjuk, egy kerítés felett, és arra gondol, az ott igazán lehetne a miénk is. Ilyeneket gondol, sajnos, az ember. Vajna Ádám
9. Hogy van az, hogy egyik nap az élet rendezett, elégedettnek érzed magad, talán kissé cinikus vagy, de alapjában mégis elégedett, és aztán, minden figyelmeztetés nélkül, egyszer csak a szilárdnak hitt talaj meginog, szétnyílik a lábad alatt, és hirtelen egészen máshol találod magad, olyan helyen, melynek pontos helyrajzát nem ismered, s a szokások teljesen idegenek. Az utazónak legalább választása van. Aki útra kel, tudja, hogy a dolgok nem lesznek olyanok, mint otthon. A felfedező előre tudja ezt. De mi, kik csupán a véráramok útjait járjuk, s bensőnk egy-egy városára váratlan bukkanunk, nem tudunk felkészülni. Jeanette Winterson
10. Éles határ van aközött, hogy valamit örömmel teszünk, vagy hogy az egész létünket arra alapozzuk. És ez az a határ, amit nem szabad átlépnünk.