Egyik ezrest a másikra rakni, a kövér milliókat összehordani - egy élet árán! Aztán egy szép napon jön a halál - és ő volt - nincs! A milliók meg itt maradnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent, az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy sohasem élt igazán.
2. A gazdagság, melynek a megszerzésére az emberek egy egész életet fordítanak, az élet végén értéktelen valami. Henry Rider Haggard
3. Sok ember küzd egy élten át, Csak gyûjt, csak gyûjt, se hall, se lát. Hogy szaporodjék a vagyon És meghalhasson - gazdagon. Feleky Sándor
4. Adj valamit egy embernek, és alig fordítasz hátat, eldobja. Ám adj el neki valamit magas áron, és ragaszkodni fog hozzá.
5. Az emberek azért élnek, hogy újabb emberek szülessenek a világra, majd amikor haszontalanok lesznek, meghalnak, hogy átadják helyüket még több embernek.
6. Az emberek, akik oly fontosnak gondolják magukat, úgy tûnnek el a sokaságban, mintha sosem lettek volna. Egyszerûen nem léteznek annyi ideig, hogy jelenlétük nyomot hagyjon. Az életük első fele küszködés, a másodikban pedig már végképp beletörődve az elkerülhetetlen elmúlásba, feladják minden álmukat, minden tervüket. Végül mindenki boldogtalanul hal meg, hisz nincs idejük megvalósítani magukat.
7. Az élet nehéz. Rengeteg idő megy el vele, rengeteg hétvége, és mi az egész vége? A halál, mint jutalom. Roger von Oech
8. Mi egyéb a mai ember élete, mint önmagának szertelen tékozlása? Ezt a percet eladod a következőért - azt mindjárt, maradéktalanul tovább adod: a rákövetkezőt kapod cserébe (már kettőt adtál egyért!). És végül, valamennyit odaadtad az utolsóért, mely kezeid közt az ismeretlenbe vész el.
9. Már minden napot meg kell becsülni. Kis lét, nagy tét: szerény nyeremény. De igaz. Aztán ha az egyik nap az utolsó lesz? Mindent elvesztek. Tandori Dezső
10. Az is elhibázása az életnek, ha minden munkánk és gondolatunk a vagyonszerzés. Gyûjtünk először azért, hogy a hét sovány esztendőre meglegyünk. Gyûjtünk aztán, hogy bőségben éljünk, azután hogy gyermekeinknek ne kelljen dolgozniuk, s még azután is gyûjtünk, mert megszoktuk, mert a célt elfelejtettük. Már nem azért gyûjtünk, hogy éljünk, hanem azért élünk, hogy gyûjtsünk. És gyûjtünk, gyûjtünk: nincs semmi gondolatunk, semmi vágyunk, cselekvésünk, csak a gyûjtés, a pénzszaporítás. Végre a halál lerántja a kezünket a pénzes zacskóról. Gárdonyi Géza