Egyik szót a másik mellé fektetve szívünket hosszú pórázra engedjük, S mint kutyát visszahívjuk, amint távolodik.

Kapcsolódó idézetek

1. Pórázon vezetem A múltat (természetesen) Magam mögött Mint a kutyát.
2. A világ kiengedi a pórázt, hadd fickándozzunk, aztán újra megrántja. Philip Kindred Dick
3. Az emlékekkel s az ötletekkel úgy vagyunk, mint a megvert kutyákkal. Ha az ember egy hirtelen mozdulatot tesz, vagy megszólítja őket, vagy meg akarja őket simogatni - híj, máris kereket oldanak! S az ember belezöldül, mire újra a közelükbe kerülhet. Erich Kästner
4. Megtörténik, hogy valakit félre akarunk taszítani, és előretoljuk. Tudor Musatescu
5. Ha valakit a szívünkbe fogadunk, az kiszolgáltatottá tesz azzal az emberrel szemben.
6. Becsapjuk magunkat, hogy közel állunk egymáshoz, amíg tényleg közel nem kerülünk egymáshoz, aztán becsapjuk magunkat, hogy távolságot tartunk, hogy olyan közel maradjunk, ameddig csak lehet. Dolly Alderton
7. A gyász olyan, mint egy hûséges kutya: valahányszor elkergetjük, mindig visszatér. Rafik Schami
8. A szavakat könnyen elfeledjük. A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül számûzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi.
9. Összetartozunk, összevonzzuk egymást. Találkozni akarunk. S ezért odaadjuk magunkat, s elfogadjuk egymást. Müller Péter
10. Mindannyian ismerjük a mondást, hogy szavakkal ölni lehetne. Igaz. A szavak fájnak. Mélyre hatolnak a szívünkbe, ahol a fájdalom kitölti a teret, és a szívünk még arról is megfeledkezik, miért dobog egyáltalán.