Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor a csillagokra nézünk, a múltba nézünk. Amanda Quick
2. Két okból szoktuk bámulni a csillagot, mert ragyog és mert kifürkészhetetlen. Közvetlen közelünkben azonban van egy sokkal elbûvölőbb és sokkal mélységesebb titok: a nő. Victor Hugo
3. Nélkülünk a világ ugyan létezne, de meg lenne fosztva minden szépségétől és nagyszerûségétől. A mondás, hogy a csillagok akkor is olyan gyönyörûek lennének, ha mi nem bámulnánk őket, épp az egész gondolat lényegét nélkülözi: azt, hogy ha mi nem néznénk őket, akkor senki nem látná a csillagokat. Nem lennének többek annál, amik. Pusztán tárgyak lennének megfosztva a képzeletünk által rájuk ruházott jelentésüktől.
4. Ha két ember kinéz egy cella ablakán, az egyik sarat lát, a másik a csillagokat. Dan Millman
5. Az emberek egyik percről a másikra megváltoznak; vagy talán csak az változik meg, ahogyan látjuk őket?
6. Nézi a csillagot a paraszt. Neki csak fehér szikra. Nézi a csillagot a tudós. Neki egy távol kerengő világ. Nézi a csillagot a bölcs. Neki egy fénylő útmutató az Örökkévalóság felé. Gárdonyi Géza
7. Milliószor messzebbre látunk sötétben, mint világosban. Ki látja fényes nappal a csillagokat? Fekete Gyula
8. Az embernek meg kell tanulnia, hogy úgy figyelje önmagát, ahogy a csillagászok figyelik az eget és a csillagokat.
9. Mit jelent az emberek sorsa a természethez, a naphoz, a csillagokhoz, a világokhoz viszonyítva? (...) Életünk csak egy másodperc a mindenség létéhez mérten. Miért nem lehet egyszerûen csak csodálni és boldogan élvezni a szépet?
10. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valamit csak azért csinálunk, mert mások is csinálják, vagy valóban a saját céljainkat szolgálja?