Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége - a magány, amely rosszabb, mint az éhezés - örökre elûzetik a föld színéről.

Kapcsolódó idézetek

1. A magány a legkegyetlenebb évszak (...), pusztítóbb, mint a tél minden hidege, hibernálja a szívet. A szívnek nincs kiért élnie, nincs kiért ébren maradnia, nincs kiért sebesen és vadul vernie. A magányosnak csak emlékei és reményei vannak, álmai és illúziói.
2. A szerelem idővel átlényegül szeretetté. Hartay Csaba
3. Az emberi lény (...) el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és minden szenvedés közül a magány a legrosszabb. Paulo Coelho
4. Ha van az emberi természetnek megvetendőbb és szánandóbb oldala, mint a félelem, akkor az a kétségbeesett vágy, hogy megszabaduljunk a magánytól.
5. Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyûlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.
6. Az idő, minden szerelem felőrlője, a gyûlöletet lassabban emészti el; de az is kiapad egyszer. Francois Mauriac
7. Nincs veszedelmesebb annál, mint amikor az emberi szívet behálózza valami rossz. Minél sûrûbb szövedék fonódik köré, annál nehezebb aztán előhívni belőle a jóságot. Kätlin Kaldmaa
8. A szeretet mindent kibír - egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk - és vége?! Vége, örökre?! Soha nem lesz többé?! - Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért, mert egyszerûen természetellenes. Müller Péter
9. Minden emberi viszony megszûnését, ellenségessé válását megilleti a halálnak kijáró gyász, elkeseredés és megborzongás a végső egyedül maradás hideg leheletétől, ami megérinti az embert. Popper Péter
10. A szánalom (...) a szerelem leggonoszabb ellensége: ha gyûlöltem volna, talán remélhettem volna, hogy egyszer majd megszeretem. De nem gyûlöletet, hanem... szánalmat éreztem, s így tudtam, hogy soha nem lesz bennem iránta más érzés, mint az eltávolító hidegség és iszony. Alberto Moravia