Éjszaka a tenger partján áll egy kislány apjával. Keletre néz, fürkészi az őszi eget. A kislány a parton apja kezét fogja. A gyászfelhők egyre lejjebb szállnak győztesen, míg végül mindent elemésztenek, és bámulják az utolsó könnycseppeket.

Kapcsolódó idézetek

1. A férfi, aki a tengerre néz, egyszer csak meglátja az idő szakállas arcát, s tudja, az idő elmos mindent, ami volt. A szenvedő szíveket porrá morzsolja, s ha egy virág nyit ki a porból valahol, érezzük, hogy egy régi élet sírba vitt szerelme az. Fazekas István
2. Néha, amikor a partról a tengert nézem, boldog vagyok. Amikor a tengerről nézem a partot, el vagyok veszve.
3. Tombolt a vihar, és több ezer tengeri csillagot mosott partra a tenger. Észrevettem, hogy egy gyönyörû kislány egyenként felszedegette, és kétségbeesetten igyekezett visszadobálni őket a tengerbe. Nem értettem. Ha csak néhányat menthet meg, mi értelme az egésznek? Rám nézett, és azt mondta: - Annak az egynek igenis számít! (...) - mondta a kislány. Igaza volt!
4. A tenger partján járó ember, aki dühödten lóbál kinyújtott kezében egy lámpát, őrült is lehet. De éjjel, amikor egy csónak hullámokon tévelyeg, ugyanaz az ember megmentő. A föld, amelyen élünk, határterület az ég és a pokol közt. Önmagában egyetlen magatartás sem jó vagy rossz. Csak a világ rendjében elfoglalt helye teszi jóvá, vagy rosszá. Milan Kundera
5. Az ember, aki a tengert nézi, szerelemtől sújtott gyerek. Jean-Michel Maulpoix
6. A tengerpartot járó kisgyerek mindíg talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne. (...) Nem szabadúl már soha többé tőle. A víznek fordul, s messze elhajítja. Hangot sem ad a néma szakitás, egy egész tenger zúgja mégis vissza. Pilinszky János
7. A Föld most sivár, nyugtalan, fáradt hely, a béke könnyek mögé bújva rejti békés arcát búsan el, de a nap mégis átsüt a háborús éjen, és látja, hogy a baba alszik anyja ölében, és amíg van szeretet, s otthon - többnyire -, karácsonynak is kell lennie. Joyce Kilmer
8. A tízéves gyermek Portland szikláján szembeszállt mindennel. A szélviharral, mely elragadta a hajót, a mélységgel, mely megfosztotta a meneküléstől, a tátongó ûrrel, mely hátrálni késztette, a földdel, mely megtagadta tőle hajlékát, az éggel, mely elrejtette előle csillagait, a könyörtelen magánnyal, a bús sötéttel, a tengerrel, a mennyel, a végtelenség minden erőszakosságával s minden titokzatosságával. Victor Hugo
9. Õsz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
10. Az apró madár a kék égen repül. A tenger visszatükrözi az ég kékjét. A kék visszatükröződés az ég tengere. Az ég tengere kék könnyeket hullat. És a kék könnycseppek között egy apró madár repül.