Elûzlek, mint a nap az égről A fényes hajnalcsillagot - Habár a fájdalom terhétől Napestig összeroskadok.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet, Mert a nap is elhagyja a kék eget. Sötét gyászom hallatszik a végtelenig, Fáj a szívem, fáj a megrepedésig.
2. A fájdalom néha olyan, mint egy vihar, ami a semmiből bukkan fel. A legtisztább nyári reggel is végződhet égszakadással. Benjamin Alire Sáenz
3. Hulló csillag a szerelem, Fáj a lelkem, nagyon fáj. Vigy el innen napkeletre, Darumadár, engemet - Nem tudok én itt maradni, Mert a szívem megreped. Pósa Lajos
4. Mintha ma minden Szomorúbb lenne... (...) Mintha a napfény Nem tündökölne... Mintha a szívem Meg volna törve... Nadányi Zoltán
5. Mint hajnalban a csillag, eltûnik az áttetsző időben csillogásod. De újraszüli létezésemet napról napra hiányod. Beney Zsuzsa
6. Elszalad az életed, ahogy a lenyugvó nap süllyed, A halál az est egyre nyúló árnyaiként közeleg. Patrul Rinpoche
7. S könnyek fakadnak szemeimből, Kicsordulnak, patakzanak; Ajkamra jőnek, egyre jőnek, Kitörnek a panaszszavak. S mikorra szívem összeroskad, Mikorra könnyem mind kihull: Többé nem érzek semmit - semmit Az élet fájdalmaibul.
8. Ha szeretsz, én szeretem magamat. Csillagként hadd forogjak előtted, a csillagot ne szakítsd le, elvérzik iszonyú sebétől az ég. Takács Zsuzsa
9. Nézz fel az égre! Minden csillag okkal ragyog odafent, akárcsak én, de én darabokra hullok. Lil Peep
10. Mint magányos lovast az este, Ugy ér a bánat engemet, Gyereksírás jön fel szívemből, Könnyûim csöpp csengői csengenek. Szép Ernő