Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!

Kapcsolódó idézetek

1. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied! Hamvas Béla
2. Egyedül én vagyok felelős az életemért, a gondolataimért, a cselekedeteimért. Nem okolhatok már többé senki mást. Én irányítok, én vállalom a felelősséget. És most el kell döntenem, hogy a hátralevő napokat milyen szellemben kívánom eltölteni: a legjobbat kihozva belőlük vagy áldozatként, sajnálva magamat és az elvesztegetett lehetőségeimet.
3. Ne feledd azt, hogy nem tartozol felelősséggel egyik ember felé sem. Sem nekik, sem nekem. Azt kell csinálnod, ami téged tesz boldoggá. Légy jó ember, miközben üldözöd a vágyaidat. De te választod meg, mi lesz az.
4. Mindenkire, minden lényre a világon rábíztak valamit vagy valakit. A világ a mi örökségünk, mindenki felel valamiért. (...) Lehet, hogy elég, ha mindenki arra gondol, mi is bízatott rá ebben az életben. Mit kell megőriznie, kire kell vigyáznia, mi a dolga kerek e világon. Schäffer Erzsébet
5. Mindenki mindenkiért felelős. És az élet egyetlen élet! Mindenkié csak egyetlenegy. Szabó Magda
6. Egy életed van. Bármit is kezdesz vele, bármilyen baj is ér, azzal kell élned. Nem teheted meg nem történtté.
7. Minden pillanatnak el kell múlnia, hogy helyet adjon az új pillanatnak. Így kell neked is elmúlnod, hogy helyet adjál egy új élőlénynek. Nem birtokolhatod az életet, ajándék az számodra, egyik percről a másikra. Minden percnek meg kell halnia, így kell meghalnod neked is, hogy helyet adjál egy új percnek, és új élet, új szeretet-szerelem születhessék.
8. Az ember maga alkotja meg útját. Az én dolgom, hogy megtegyem a mindenkori következő lépést. Az én dolgom, hogy tanuljak szeretni, megbocsátani, és ne ítéljek. Fogadjam el a világot olyannak, amilyen, higgyek a mosolyban, a vigaszban, az odafordulásban, a segítségnyújtásban. Higgyek önmagamban és egy jobb világban.
9. Nem te mondod meg, hogy mikor van vége. Az élet majd megmondja, elhozza azt, akivel még dolgod van, és csak akkor enged menni, ha minden szót megkaptál ahhoz, hogy értsd a leckét, hogy mehess tovább az utadon. Ha új kezdődik, búcsúzz a régitől - ha azt gondolnád, nincs kitől, majd az élet megmutatja, hogy mennyire tévedsz. Az utadba fogja sodorni őket, a kérdés, hogy elfogadod-e azt, hogy semmit sem tesz véletlenül. Oravecz Nóra
10. Nem tehetünk egész életen át másokat felelőssé azért, mert olyan nehéz a dolgunk. Valamikor fel kell vállalnunk a felelősséget életünkért. Mindannyiunkban megvan a kísértés, hogy megkerüljük a problémákat, és elmeneküljünk a nehézségek elől. (...) Ha a Lélekből élsz, nem fogsz elmenekülni személyes problémáid és környezeted konfliktusai elől, hanem kézbe veszed azokat. Anselm Grün