Életed úgy az életembe áradt, hogy elvesztettem magamat: egész tested testemben él s én öntudatlan nyújtózom el lobogó ereidben.

Kapcsolódó idézetek

1. Oly jólesik beléd veszteni magamat: egész tested körülömöl és én boldogan nyargalok szét lobogó ereidben. Szabó Lőrinc
2. Minden lélegzeted az enyém. Az adja nekem az életet. A szíved az enyémmel dobban, és megfulladok, ha elmész mellőlem.
3. Ahogy adod: a hozzámsimulásod, lendületeid, habozásaid, ahogy magad a bőröm alá ásod, ahogy a karod húz és eltaszít, ahogy olvadsz és oldasz az öledben: ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
4. Mindent összegyûjtök belőled. Csak testedből lett puszta por. Izzó bensőmben éned minden része teljes lényeddé összeforr. Keszei István
5. Nem tudok parancsolni a szívemnek. Megmérgezett. Átjárja a testemet az iránta érzett szerelem. Nem tudok mit csinálni. Úgy érzem, megfulladok.
6. A teljes bőrfelületem, amivel a tested melegét, érintését, simaságát, simogatását érzékelem; és a gondolataim, amik, ha körülötted forognak, körülöttem forog a világ; elhalni és elevenen élni akarok egyszerre, eggyé válni veled, és szétárasztani magam a világban, benned. Egyszerre akarok megsemmisülni és a Minden lenni, de legjobban, leginkább a karodba, a szeretetedbe, a kettőnk szerelmébe bezárva szétragyogni a világra. Ara Rauch
7. Részeg vagyok, hunyt szemmel apadok, áradok, és ahogy a csókodba veszek, a mindenséggel keveredek, Szabó Lőrinc
8. Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad. Stephenie Meyer
9. Villámsújtott vagyok. Elveszítettem a tájékozódóképességemet. Belefulladtam a szemedbe.
10. Az ember megrészegedik, ha szívébe költözik az ég. Amíg távol voltál, haldokoltam. Te adtad vissza tûnő életemet. Azt éreztem, valami belém hasított, oszlik a homály, és izzón, lázasan árad vissza belém a gyönyörû élet. Milyen furcsa élet, amit te adtál vissza. Olyan mennyei, hogy szinte fáj. Mintha nőne a lelkem, s nem találná helyét a testemben. Angyali érzés ez, a beteljesedés érzése, fejembe száll és elszédít. Mintha szárnyak verdesnének a szívem helyén. Victor Hugo