Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak pillanatok, amikor az ember az egyik lábával még a múltban áll, a másikkal pedig már a jövőben.
2. A tenger a tekintetünket, a föld a lábunkat viszi messzire. Marc Lévy
3. Az élet egy mély szakadék szélén egyensúlyoz: maradhatunk odafent, biztonságban, vagy megnézhetjük, mi van a bizonytalanon túl.
4. Földbe gyökerezik a lábam, bûvös delejként érzi talpam: csodálatos, rejtélyes ország rejtőzködik, lappang alattam. Keszei István
5. Egy gondolatunk kimúlik, s magával ragad bennünket a feneketlen szakadékba, melyben a zuhanásunk sosem marad abba. Marno János
6. Mindannyiunkban ott lakozik egy szörnyeteg.
7. Mi, emberi lények, mindnyájan árnyakkal teli szakadékok vagyunk. Mario Vargas Llosa
8. Mindig két lábbal a földön álltam. Csak egyre jobb cipőkben. Oprah Winfrey
9. Álmaink távoli titkait hajszolva, vagy gyötrelmek között ûzve azt a démont, amely egyszer vagy másszor minden emberi szív előtt elúszik: ha ilyesmi után loholunk e kerek föld körül, akkor végül vagy kopár útvesztőkbe keveredünk, vagy ott maradunk fele úton zátonyra futva. Herman Melville
10. Egyszerre állunk a menny és a pokol küszöbén, és idegesen járkálunk fel-le az egyik kapuja és a másik előszobája között. A történelem még nem döntötte el, melyikbe jutunk végül, és a véletlenek sorozata bármelyik irányba lódíthat bennünket. Yuval Noah Harari