Elhagyott, mint a kifutópályát a gép. Újra egyedül, tudtam, hogy lelép. Õ az égen, én meg a repülőtéren. Tekerek gyorsan, talán még utolérem.

Kapcsolódó idézetek

1. Időről időre azt álmodom, hogy repülök. Úgy kezdődik, hogy szélsebesen rohanok, mint valami szuperhős, aztán a talaj egyre rögösebb és meredekebb lesz, és végül már olyan gyorsan futok, hogy a lábam nem is éri a földet. Aztán csak lebegek, olyan hihetetlen, elképesztő érzés, szédületes... szabad vagyok, biztonságban vagyok, de aztán rájövök, hogy teljesen magamra maradtam... és felébredek.
2. Elmegy. Kinyitja az ajtót, elmegy anélkül, hogy visszanézne. Becsukja az ajtót maga mögött. Állok az ablaknál, és nézek utána. Gyors léptekkel távolodik, alakja eltûnik az egyik épület árnyékában. Még akkor is sokáig nézem azt a helyet, amikor már régen nem látom. Talán valamit elfelejtett elmondani, és talán még visszatérhet - reménykedem. De nem jön vissza. Csak a hiánya marad utána, mint valami horpadás a térben. Murakami Haruki
3. Mielőtt elmész, előtte jól gondold át, Mit veszítesz és mit nyersz, Ha itt hagynál mindent. Visszanézni nehéz a repülőről, fent.
4. Elmenni messze, magasba felrepülni, csapódni kőhöz, üvegként összetörni. Veled, mégis egyedül állni, csak állni szótlan, végleg összeforrva az életen túl, egy csókban. Kormorán
5. Volt, amikor messzire szálltam, Többé már nem bír el a szárnyam, Elfáradt már, mégis szállni kell. Mindig álmodtam egy szebb világról, S lassan eltûnök a nagyvilágból, S még nem jöttem rá, miért vagyok én. Demjén Ferenc
6. Tudjátok jól, én fent leszek az égben, onnan nézek rátok, sajnos eddig éltem. Csak a remény él, az emlékem megmarad. az idő szekere mellettem is elhalad!
7. Várt rám a szabad ég, s elnyelt a szakadék. Áldatlan múlt az, ami volt. Máshol nincs menedék, lángom csak veled ég. Számomra rég csak te vagy az út!
8. Az ember összetalálkozik valakivel, aztán elválnak, és soha többé nem látják viszont egymást. És mégis fognak egymásra gondolni. Mint két falevél a szélben, amelyek összetalálkoznak, azután továbbrepülnek.
9. Egyre messzebb és messzebb húzzuk meg a határt, és minden alkalommal áthágjuk. (...) Meglepődnél, ha tudnád, milyen könnyû letérni a megszokott pályáról és kirepülni egy olyan helyre, ahol senki sem érhet el. Elveszíteni önmagadat - elveszni. Lauren Oliver
10. Én szállok az idővel és a széllel szembe talán, Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám. Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám, Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám. Nem büntethet az ég, ha így állok eléd, Lelkemben bûntelenül, Mert hiányzol. Demjén Ferenc