Eljössz-e ahhoz a fához, s kenderkötél nyakláncban, társam leszel-e a táncban? Különös dolgok estek meg itt. Nem lenne abban semmi furcsa, ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra.

Kapcsolódó idézetek

1. Lám az idő furcsa dolog, Ameddig itt van, észre sem vesszük, De ha egyszer elmúlt, Nem érzünk mást, csak őt. Körülfog mindenütt, Odabúvik lelkünkbe, Barázdát szánt az arcokon, A tükrön is végigszánt, Halántékomra omlik És közted és közöttem Itt sejtem az órát.
2. Teljesen véletlenül találkozunk valakivel az utunkon, mint a járókelőkkel a parkban vagy az utcán, és általában csak egy pillantást váltunk, de ez néha egy életre szól. Nem tudom, miért van ez így, ki és miért keresztezi az utunkat. És két útból miért lesz hirtelen egy. Hogy lehet az, hogy két ember, akik addig nem is ismerték egymást, egyszer csak úgy dönt, hogy együtt megy tovább ezen az úton.
3. Vannak unalmas emberek, vannak érdekesek, izgalmasak, és néha előfordul, hogy találkozol valakivel, aki káprázatos. Nincs ahhoz fogható, amikor ez megtörténik!
4. Sokszor gondolom, milyen különös ez a világ. Szívből reméljük, hogy viszontlátunk valakit, sőt egészen biztosak vagyunk benne. Aztán múlik az idő, és micsoda meglepetés, amikor egyszerre bekövetkezik! Agatha Christie
5. Korábban hajlamos voltam azt gondolni, hogy csak nem ismerem eléggé, de ha ez változik majd idővel, már nem okoz annyi meglepit. Pedig akadnak emberek, akikkel hiába éljük le akár a fél életünket, ugyanolyan rejtelmesek maradnak. Talán nem olyan meghökkentők a reakciók egy idő után, de a rejtély nem oszlik. Csak ismerős rejtély válik belőle. Laurell Kaye Hamilton
6. Te most utazol, de ugyanakkor ki sem tetted a lábad otthonról. Amíg együtt vagyunk, ez így marad, hiszen van melletted valaki, akit ismersz, és ez azt a hamis illúziót kelti benned, hogy minden ismerős. Úgyhogy ideje, hogy egyedül menj tovább. (...) Nincs két egyforma levél egy százezer fából álló erdőben. Talán két egyforma utazás sincsen. Paulo Coelho
7. Egymásra hajló fák alatt léptünk tétován halad s ha kezünk véletlen összeér, a fák lényegtelenné válnak a tétova léptek Rád találnak csak merjük, mit szabad, ami lelkünkből fakad, s mit a szív követel: el nem engedni szép kezed, mert az út és az idő halad s mindjárt valahova érünk ahol az lesz, mit ketten remélünk.
8. Véletlen volt, vagy csapda tán, hogy egymást újra láttuk? Azóta nem találhatom helyem se itt, se másutt! Megkérdem százszor is magam, halottan is tovább élsz? Kihúnytál vagy csak bujdokolsz, mint fojtott pincetûzvész? Pilinszky János
9. Ültess ma egy kis fát el, s a madaraknak lesz majd hely énekelni. Figyelj, csitt: Énekelnek most is itt. Semmi más nem garantálja, hogy madárdal hívjon táncba. Wendell Berry
10. Furcsa társ a magány, hogyha van, mit összehoz, De nincs kivel megossz, nincs kivel vitatkozz. Ez egy lassú útszakasz, ahol zavaros a tisztás, A hosszú úton jobb, hogyha van melletted egy társ. Punnany Massif