Elképzelni is szörnyû, milyen lehet annyira kiszolgáltatottam élni, mint egy bogár. Amikor vadásznak rád. Egyetlen rossz döntés, és máris vége az életednek. Ráadásul senkinek sem hiányzol majd, hiszen olyan, amilyen te vagy, van még kismillió a világon. Az utolsó percben pedig tudatosul benned, hogy mennyire jelentéktelen is vagy valójában.

Kapcsolódó idézetek

1. A mi fajtánk csak rossz döntésekre képes. Kell mellénk valaki az életben, aki ránk néz, miután hibáztunk, emlékszik, hogy kik voltunk, kik lehetnénk. Ha ez nincs, csak magadra számíthatsz. Jobb híján rá vagy utalva saját, rozsdás, elferdült iránytûdre, ami végül úttalan utakra vezet, elveszted önmagad... és véged.
2. Az ember élhet úgy, hogy másnak adja ki magát, mint ami. Ha túl sokáig élsz úgy, egyik nap nem találod meg önmagad.
3. Ó, és akkor merre, hová? Önnön szíved kiûz önmagadból, nem tágít, ott van a sarkadban, már majdnem kiléptél önmagadból, s nincs visszaút. Mint egy eltaposott bogár, kidülledsz önmagadból, s az a csöpp felszínes keménység s külalak nem számít már. Rainer Maria Rilke
4. Egyszer azt gondolod, legyőzhetetlen vagy. Veled nem történhet meg. Azonban amikor mégis megtörténik, szembesülsz a valósággal, hogy vagy változtatsz, vagy meghalsz. Rájössz, hogy csak egy életed van.
5. Az élet túl rövid, és túl hirtelen ér véget. Ha ma nem használod ki azt, ami van, holnap lehet, hogy elszakítják tőled.
6. Ha hisz az örökkévalóságban, az élet lényegtelen; mint ahogy egy bogár is a világegyetemhez képest.
7. A világ nélküled is forog tovább. Fölösleges magad fontosabbnak látni, mint amennyire az vagy.
8. Sajnálom hogy úgy kezeltelek, mint egy bogarat, vagy akármit is tettem. (...) De tudod, az vagy, aminek hagyod magad. Ha hagyod, hogy leszedjék a fényes szárnyaidat, megteszik.
9. Nem az élet szívás, csupán a te gondolkodásoddal van baj. Egyetlen ilyen gondolat elég ahhoz, hogy pocsékul érezd magad. És amikor ennyire magad alá kerülsz, semmi jóra nem számíthatsz. Louise L. Hay
10. Az a tudat, hogy tehetetlen vagy: a végső megaláztatás. Néhányan folyton-folyvást érzik, félnek, védtelenek, és lassan-lassan kirekesztik magukat a világból. Az egyik meghunyászkodástól a másikig tovább élni, vagy úgy cselekedni, mintha sorsod ura lennél - vajon melyik a hiábavalóbb?