Az a tudat, hogy tehetetlen vagy: a végső megaláztatás. Néhányan folyton-folyvást érzik, félnek, védtelenek, és lassan-lassan kirekesztik magukat a világból. Az egyik meghunyászkodástól a másikig tovább élni, vagy úgy cselekedni, mintha sorsod ura lennél - vajon melyik a hiábavalóbb?

Kapcsolódó idézetek

1. Sohasem tudhatod, hogy még meddig kell kibírnod akkor, amikor már úgy érzed, hiába kell kevés, még annyi erő sincs benned. Nincs, mert nem megy, és bárhogy is legyen, a következő lépés túl nagynak tûnik. Látod a célt, és el is indulsz, de minden nap összeroppansz, mert távolinak tûnik. Annyira távolinak, és egyszerre mégis annyira megközelíthetőnek. (...) Csak egy a kérdés: te megmaradsz, vagy elvisz a forgatag? Oravecz Nóra
2. Az élet csupa szenvedés és fájdalom. Az emberek folyton csak bántani akarnak, nem szerethetsz senkit és semmit, mer` elveszik tőled vagy tönkrezúzzák, te pedig egyedül maradsz és szüntelenül harcolnod kell, szüntelenül menekülnöd, hogy életben maradj. Patrick Ness
3. Tudom milyen érzés veszíteni, mikor biztos vagy benne, hogy jót teszel, ám mégis kudarcot vallasz. (...) Félhettek. Menekülhettek. Úgyis utolér a végzet.
4. Nem egyformán félünk a haláltól. De ez így pontatlan; mindenki mástól fél a halálban. Van, akit a testi szenvedés rémít, és van, akit a folyamatosság visszafordíthatatlan megszûnése. Hogy többé nincs van és lesz, csak volt, és ennek a voltnak a tudata is megszûnik. Azt hiszem, ez az elviselhetetlen. Hogy a többi marad - mind a maga léptéke szerint -, de te nem. Zsoldos Péter
5. A jelenleg általános önmegvalósítási cél nem járható út. Ha valakinek az a kizárólagos feladata, hogy mindig kivívja magának a legjobbat, akkor az élet túlhajszolttá és túlságosan magányossá válik, így bukásra van ítélve. Ehelyett azt kell éreznie az embernek, hogy létezésének magasztosabb célja van, és ez a gondolat megszabadítja a rá nehezedő nyomás egy részétől. Richard Layard
6. Mindenki állandó rettegésben él. Nem vagy egyedül. Csak abban különbözöl a többiektől, hogy te már túl vagy a nehezén: bekövetkezett, amitől a legjobban féltél. Most már nincs mit veszítened. A többiek viszont továbbra is félelemben élnek. Van, aki tudatában van, és van, aki nem hajlandó tudomásul venni, de mindenki tud róla, hogy létezik, és egyszer őket is magával ragadja. Paulo Coelho
7. Rettegj csak az érzéseidtől, zárd el őket, tegyél úgy, mintha nem lennének, és azon kapod majd magad, hogy semmi sem oké. Hazugságban élsz, próbálod nem észrevenni azt, ami nyilvánvaló, hiszen menekülni még mindig egyszerû. Te döntesz: rettegsz, vagy felvállalsz. Hagyod, hogy hassanak rád, vagy bezársz. Oravecz Nóra
8. Különböző intenzitással, de mindenki fél a haláltól, én viszont úgy érzem, hogy az attól való félelem, hogy nem is éltünk, sokkal erősebb bennünk. Az élet vége felé, amikor az ember rájön, hogy lassan már késő lesz, ez az érzés egyre erősödik.
9. Ami az emberben igazán sérülhet, az nem is ő maga, hanem inkább az elképzelései vagy az álmai vagy a vágyai. Sokszor szeretjük halhatatlannak érezni meg hinni magunkat, de egy olyan fordulatnál, mint például nekem a betegség volt, kiderül, hogy ez nem igaz, és nagyon visszahúz a földre: érzed a halhatatlanságod helyett a mulandóságodat, érzed a butaságodat, érzed, hogy mennyire elszámoltad magad, és ez azért nagyban hozzásegít ahhoz, hogy megjelenjen az alázat.
10. Könnyen eljöhet a nap, amikor a döntésed már nem csak téged érint. Amikor hirtelen ott lesz valaki, aki nem tudja megvédeni magát, és csak te akadályozhatod meg, hogy valami szörnyûség történjen vele. Van, akit ez nem érdekel, és egyszerûen elsétál. Van, aki a földre lapul, és összehúzza magát. És hát vagyunk néhányan, akik teszünk valamit a világ gonoszsága ellen. Charles Martin