"Ellóversenyezte a pénzét" - ugye, hogy idegenkedünk az ilyen embertől? "Lóversenyre jár" - bélyegzi meg a közhit a könnyelmû embereket. Pedig tízezrek járnak egy-egy versenyre - ilyenek is, olyanok is, könnyelmûek is, fegyelmezettek is!

Kapcsolódó idézetek

1. Népszerûség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amiből a látszat annyit ér, mint a valóság. Sőt talán többet, mert ha az embert népszerûnek gondolják, sokra viheti a közpályákon, ha alapjában gyûlölik is. Ellenben semmire se viszi, ha szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik. Mikszáth Kálmán
2. Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább a lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas. "A pénzedért arra fogadsz, akire akarsz." A közmegegyezés szerint az ilyen történetben a favorit nem hasonlít ahhoz, akit a lóversenypályán annak tartanak, vagyis: lehet kívülálló személy is. Nézzük meg, kiről tételezhető fel a legkevésbé, hogy a tettet elkövette, s ezzel tíz közül kilenc esetben munkánk véget is ért. Agatha Christie
3. Az emberek, barátom, szeretik, ha néha egy kis veszély fûszerezi az életüket. Van, aki passzívan élvezi... bikaviadalon például. Van, aki olvasni szeret róla. Mások a moziban keresik. De egyvalami kétségtelen: az állandó biztonságérzet gyûlöletes a legtöbb ember szemében. Agatha Christie
4. Nem lenne jó, ha mindannyian egyformán gondolkodnánk, a vélemények különbözősége teszi lehetővé például a lóversenyt is. Mark Twain
5. Nem is minden századik, de talán csak minden ezredik embernek kedvez annyira a sors meg a szerencse, hogy a leginkább neki való pályára juttatja: a társadalom egyedeinek roppant többségével szeszélyes játékot ûz a véletlen, mely egy darab kenyeret mutat annak, aki éhes; az éhes ember pedig nem ér rá sokat gondolkozni, sokat válogatni, várakozni: megy abban az irányban, amelyben megélhetését leginkább biztosítva látja. Ezért van annyi középszerûség a világon. Bársony István
6. Annyira sajnálom, hogy vannak nők, férfiak, fiúk és lányok, akik (...) másokat vizslatnak, hasonlítgatják magukat hozzájuk, és úgy érzik, állandó megmérettetésen vesznek részt, ahol csak a külső jegyek számítanak. Ezek az emberek bármilyen testben is élnek, garantáltan elégedetlenek.
7. Nehezen elviselhető abban a tudatban élni, hogy a világ alapvetően nincs rendben, ezért az emberek hajlamosak arra, hogy mindazt, amit tapasztalnak, valamilyen módon igazságosnak tekintsék. (...) Az emberek a lottónyertesről azt tartják, hogy azért nyert, mert keményebben dolgozott a szelvényén, mint mások, akik nem nyertek! Ennek a logikának szomorú következménye, hogy a balszerencse, sőt a bûncselekmények áldozatairól viszont azt képzelik, hogy rászolgáltak sorsukra. Az igazságos világra vonatkozó elképzelés szerint az emberek azt kapják, amit megérdemelnek. A büntetés segít helyreállítani a világ rendjét, a megsértett rend helyreállítása lehetővé teszi a világ igazságosságára vonatkozó feltevés továbbmûködtetését az állandósult igazságtalanság közepette.
8. A legtöbb ember elcseszett, de mindenki másként. Ami azt jelenti - még egy ember esetében is -, hogy miközben megpróbálod lenyûgözni őket, biztosan beletenyerelsz egyik-másik elcseszett tulajdonságukba, és akkor véged.
9. Van egy elméletem, hogy miért szeretik a nők a versenyzőket. Nem azért, mert tisztelik, amit csinálunk, azt, hogy körbe-körbe autózunk. Általában ezt szánalmasnak tartják, és valószínûleg igazuk is van. Inkább a halálhoz való közelségünk az oka. (...) És ők ezt látják rajtad. Érzik benned.
10. Verseny. Különböző embereknek mást és mást jelent. Legyen az baráti versengés vagy élet-halál harc - a végeredmény ugyanaz. Mindig lesznek győztesek, és mindig lesznek vesztesek. A trükk persze az, hogy tudjuk, melyik csatát vívjuk meg. Ugyanis minden győzelemnek ára van.