Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább a lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas. "A pénzedért arra fogadsz, akire akarsz." A közmegegyezés szerint az ilyen történetben a favorit nem hasonlít ahhoz, akit a lóversenypályán annak tartanak, vagyis: lehet kívülálló személy is. Nézzük meg, kiről tételezhető fel a legkevésbé, hogy a tettet elkövette, s ezzel tíz közül kilenc esetben munkánk véget is ért.

Kapcsolódó idézetek

1. "Ellóversenyezte a pénzét" - ugye, hogy idegenkedünk az ilyen embertől? "Lóversenyre jár" - bélyegzi meg a közhit a könnyelmû embereket. Pedig tízezrek járnak egy-egy versenyre - ilyenek is, olyanok is, könnyelmûek is, fegyelmezettek is!
2. Az egyszeri embernek azt a legfontosabb megértenie, hogy a tetteknek következményei vannak. A detektívnek azt, hogy okai. Hakan Nesser
3. - A nyomozás bizonyos szakaszában az ember hajlamos azt hinni, hogy mindenki többet tud valamivel, mint amennyit hajlandó elmondani. - Többnyire ez is a helyzet. (...) Csakhogy ez a legtöbbször nem függ össze a szóban forgó esettel. Valamiféle családi szennyes, amit az emberek nem akarnak kiteregetni. Agatha Christie
4. Ha az ügyek valami hiba folytán ártatlan emberek letartóztatásával oldódnak meg, azzal nem csak az az egy szerencsétlen jár rosszul, akit letartóztattak. Minél több különböző bûncselekményt sikerül egyetlen ártatlan emberhez kötni, annál több valódi elkövető nyerhet egérutat. És ez nem a legjobb hír a közbiztonság szempontjából sem. Janecskó Kata
5. Nem lenne jó, ha mindannyian egyformán gondolkodnánk, a vélemények különbözősége teszi lehetővé például a lóversenyt is. Mark Twain
6. Azt preferáljuk, ami megerősíti a prekoncepcióinkat, az előzetes hiedelmeinket. A nyomozó azokra a bizonyítékokra fog figyelni, azokat keresi, amelyek alátámasztják a már kialakult teóriáját. Ráadásul a dolog úgy mûködik, mintha fertőző lenne: a csőlátás képes átragadni a rendőrről az ügyészre, az ügyészről a bíróra. Janecskó Kata
7. A rendőrség a munkája során abból indul ki, hogy véletlenek nincsenek. A nyomozások 95 százalékban íróasztal mögött végzett munkából állnak, tényállások értékeléséből, emlékeztetők készítéséből, tanúk kihallgatásából. A krimikben a tettes vallani kezd, ha üvöltöznek vele, a valóságban ez nem ilyen egyszerû. És ha egy ember véres késsel a kezében egy holttest fölé hajol, akkor ő a gyilkos. Egyetlen épeszû rendőr sem hinné el, hogy csak véletlenül járt arra, és a kést azért húzta ki a hullából, mert segíteni akart rajta. A rendőrfelügyelőknek azt a mondását, hogy egy megoldás túl egyszerû, a forgatókönyvírók találták ki. Az ellentéte az igaz. Ami nyilvánvaló, az a legvalószínûbb. És szinte mindig a helyes megoldás is. Az ügyvédek ellenben hézagot keresnek a bûnüldözők bizonyítékokból emelt építményén. Nekik barátjuk a véletlen, feladatuk, hogy megakadályozzák az elsietett ragaszkodást egy látszólagos igazsághoz. Egy rendőrnyomozó egyszer azt mondta egy szövetségi bírónak, hogy a védők csak fékek az igazságszolgáltatás kocsiján. A bíró azt felelte, hogy egy fék nélküli kocsi semmire sem jó. Egy büntetőper csakis ebben az erőtérben mûködik.
8. Jó, ha valaki megcsalja várakozásunkat, eltér az előre kialakított képtől. Egy ember típusba sorolása a vége az embernek, az elítélése. Hogyha nincs hová besorolni, ha nem mintapéldány, már a fele meg is van annak, amit kívánhatunk tőle. Nem rabja önmagának, a halhatatlanság egy szemerjét már megszerezte. Borisz Leonyidovics Paszternak
9. Az élet nagyon sok mindent hoz, és máshogy történnek dolgok, mint ahogy gondolod, úgyhogy kitalálhatatlan, ki hogy futja ki magát, vagy a szerencsefaktor hogy játszik vagy nem játszik. Polyák Lilla
10. Az a meglátásom, hogy többnyire a jelentéktelen esetek adnak lehetőséget megfigyelésre és vizsgálódásra, az ok és az okozat közötti összefüggés elemzésre, amely valóban érdekessé tesz egy nyomozást. A komolyabb bûnügyek általában egyszerûbbek, mivel minél súlyosabb a bûn, rendszerint annál nyilvánvalóbbak az indítékok. Arthur Conan Doyle