Ugrás a tartalomra
Elsorvaszt hát az igazság utáni vágy,
s így szólok hozzád, Istenem, teremtő szó:
Légy béketûrő, kérlek, úgy, mint máskor is,
hallgasd meg most is méltatlankodásomat!
Saját kezed mintázta meg az egyiket,
s a másikat más gyúrta ki? Hogy is van ez?
Tán nincs mindegyiken ott ujjaid nyoma?
Az egyik nemcsak azt élvezheti, mire
szüksége van, ám még sokat azon felül,
s fölöslegben dúskálva tölti életét;
a másiknak jól jönne egy darab kenyér,
vagy mások asztaláról még a morzsa is.
Te igazságos Úr! Igazság hol van itt?
Meddig fog állni még e teremtett világ?
Kapcsolódó idézetek
-
Oh igazság, igazság! Mennyire lelkem mélyéből vágyódtam már akkor utánad, mikor folyton és minden vonatkozásban emlegettek előttem - üres szóval és temérdek vastag könyvben! Mit tálaltak fel ezeken a tálcákon feléd kívánkozásomnak? A napot, holdat, gyönyörû alkotásaidat, de mégis csak munkáidat s nem téged magadat! S még munkáid közül sem a legméltóbbakat! Mert ragyogók ezek ugyan és égitestek, de lelkes teremtéseid mégis előbbrevalók. S az én éhes, szomjas vágyakozásom nem azon, bár legelső, dolgaidat kívánta, hanem téged, Igazság, akiben nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
Szent Ágoston
-
Isten azt állítja magáról, hogy ő szeret. Akár érezzük, akár nem, ez a szerető Isten mindannyiunkat számtalanszor megsegít. Vajon lehetséges-e akkor, hogy egyidőben létezzék egy jó Isten, és egy gyilkos, aki olyan lángoló lelkesedéssel szeleteli fel mindannyiunk életét, mint egy rohadt mészáros? Vagy talán Isten és az emberek közé egy szellemi tolvajbanda ékelődött, annyira karcsú bûnözők, hogy már testük sincsen, annyira agyafúrt szellemek, hogy számukra semmiség megvetendő tetteiket az Isten számlájára íratni. Mi az igazság? Hogyan indokolható a szenvedés, a bûn, a gúnyolódás, a kínzás?
Daniel Banulescu
-
Amikor megtagadják az igazságot, a lelkünkben ûr támad. Mintha Isten magunkra hagyott volna egy kegyetlen helyen. Kérdeztem az Úrtól, ahogy mindnyájan, hogy mit kell tegyünk, és azt mondta: cselekedjünk helyesen. Úgy véltem, ha megteszem, az az ûr hirtelen megszünik.
-
Drága Urunk, mindenható teremtőnk! Kegyességet kérünk ma, kevélységünk ellenére. Megbocsátásod, kételyeink ellenére. De legfőképp, Urunk, szeretetedet kérjük, hogy átsegíts e sötét időkön, hogy szembenézhessünk a jövővel szent akaratod szerint, bátorsággal és elfogadó, nyitott szívvel. Ámen!
-
Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
Vagy nekem adjon jobbakat!
Heltai Jenő
-
Kérem azért az én Istenemet hívő, igaz hittel, hogy áldja meg maradékimat, kik szeretni fogják és meg is tartják ezt a kis világot itt a nagy hegyek között, és kérem az én Istenemet, hogy nehéz kezével sújtson le azokra, akik megunják és elprédálják otthonukat, földjüket, apáik szeretetét.
Kós Károly
-
Mondd meg, ilyenkor hol van az Isten,
hol van az, akiben eddig hittem?
Nincsen igazság itt a Földön,
ha ember van, hogy embert öljön.
Road
-
Atyám ott fenn! a te ujjaid nyomták az emberi szívbe a szerelem édes törvényét! Te, aki a te teremtésidet az ő boldogságokért teremtetted, és aki örülsz az ő örömeiken, kimondhatatlanul jó és mérték nélkül kegyes atyám ott fenn! Látod az én szívem minden mozdulásait, látod, mint és mit érez az!... Ó, nem - nem kárhoztatod te azt, te, aki magad is szeretet vagy! Káromol a téged, aki azt hiszi, hogy te az emberek szívét érzékennyé alkottad a tiszta szerelemre, és annak mozdulásain kegyetlenkednél, és annak élését tiltanád. Szidalom ez, iszonyú szidalom ellened, te csupa jóság!
Kármán József
-
Ti, emberek meg vagytok húzatva ezzel az igazsággal. (...) Egyetlen dolog izgat csak titeket, hogy folyamatosan és mindig igazatok legyen. Az egész emberi perpatvarból csupán ennyi hallatszik kívülről: "igazam van, igazam van, igazam van, nincs igazad..."
Cserna-Szabó András
-
Bármerre tekint is az ember, mindenütt sorompók állják útját! Ha világunkat csakugyan Isten teremtette s jónak teremtette, szeretném tudni, ki packázta azóta ennyire el!
Robert Merle