Eltûnt már minden, miről álmodtál, Széthullott lassan, mint egy kártyavár.

Kapcsolódó idézetek

1. Túl szûkös volt már kettőnknek ez a talpalatnyi föld. Amit építettünk, egy perc alatt kártyavárként összedőlt, És belőlünk az idő lassan minden érzelmet kiölt.
2. Az álmok lassan válnak valóra, és oly gyorsan elillannak.
3. Többet nem találkozunk, többet nem látlak már, egy gyenge szellő kellett, összedőlt a kártyavár. (...) Rengeteg emlék után tanít meg az élet ragaszkodni mindenhez, mit a jövő széttéphet. Fluor
4. Biztos veled is megesett: a szomorúság úgy csap állon, hogy a fény-kárpit szétreped s az élet értelmetlen álom. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
5. A titkok olyanok, mint a kártyavár; előbb-utóbb összeomlanak. Alice Hoffman
6. Reménytelen ábránd volt csak, Áprilisi múló nap. Az álmaim mégis felkavartak, S a szívemet elloptad. George Orwell
7. A szomorúság, akár egy mély seb, mely átvágta mindazt, aki egykoron volt. Laurell Kaye Hamilton
8. Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt. Gustave Flaubert
9. A boldogság csak egy álom, az álmok pedig szertefoszlanak.
10. Megosztottuk egymással az álmainkat, és rengeteg tervünk volt. (...) Ma már úgy érzem, mintha egy rossz, de múló álom lett volna. Hogyan lehetséges, hogy két ember egymásba szeret, s olyan sok mindent megosztanak egymással, aztán ez az egész szinte egyetlen éjszaka szertefoszlik.