Többet nem találkozunk, többet nem látlak már, egy gyenge szellő kellett, összedőlt a kártyavár. (...) Rengeteg emlék után tanít meg az élet ragaszkodni mindenhez, mit a jövő széttéphet.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életünk olyan, mint (...) a kártyavárak (...). Néha van oka, hogy összeomlanak, néha viszont egyáltalán nincs. Stephen King
2. Eltûnt már minden, miről álmodtál, Széthullott lassan, mint egy kártyavár.
3. Túl szûkös volt már kettőnknek ez a talpalatnyi föld. Amit építettünk, egy perc alatt kártyavárként összedőlt, És belőlünk az idő lassan minden érzelmet kiölt.
4. Mi a remény? - Éltünk kártyavára, Mit a vágy épít szívünk fölött; És a kártyavár halomra hányva, Ha a remény bennünk megtörött...
5. Az élet olykor ad egy esélyt (...), de ha az ember túl gyáva vagy határozatlan, és nem ragadja meg ezt az esélyt, az élet visszaveszi a kártyáit. Michel Houellebecq
6. Nem kell ahhoz nagy vihar, hogy egy öreg fát kicsavarjon a földből. Már egy enyhe szellő (...) végzetes lehet. Minden napot úgy kellene megélnünk, hogy az lehet az utolsó, de nem: értékes utolsó óráinkat feszt fanyalgással és károgással pazaroljuk el.
7. Az élet örökké megismétlődő búcsúzásból áll, és a holnap más is lehet, mint a ma. (...) Az élet első kegyetlensége ez. Most szakad meg az első szál szorosra font bensőséges kapcsolatuk szőttesében. Idővel más szál is megszakad, amíg egy napon szertefoszlik az egész.
8. Az élet fiatal. Öregedve tartammá alakul, idővé válik, búcsúvá. Mindent elvett, és már nincs mit adnia. Romain Gary
9. Az élet, amit addig ismertünk, képes új fordulatot venni egy szempillantás alatt. Különös barátságok szöknek szárba. Fontos karrierek vettetnek sutba. Egy rég elvesztett remény éledhet újjá. Mégis, legyünk hálásak minden fordulatért, amit az élet hoz elénk, mert túl hamar eljön a nap, ahonnan már nincs több fordulat.
10. A múlt történéseit, a kisebbeket és a nagyobbakat, a szépeket és a rusnyákat, a nevetéseket, az érintéseket előbb vagy utóbb mind elfújja a szél, feledésre, halálra, kiszáradásra ítéltetnek, ám csak és egyedül azért, mert senki sem emlékszik már, senki sem gondol rájuk, senki sem őrzi meg őket, s ezáltal bármi, amit átéltünk, lassanként semmivé válik, még levegővé sem; ez nagyon fájdalmas dolog, iszonyú pazarlás, amitől céltalannak érzi magát az ember. Jón Kalman Stefánsson