Emlékszem az első csókra veled, Átöleltél, lehunytad szemed, A miénk volt az egész világ, De azt se tudom, hogy hol vagy már.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindent máshogy látsz, mindig máshol jársz, mint én. Az utunk eltûnt rég, az összes emlék szép, a miénk. De minden perc, mit éltem veled, tudd, már részem, a miénk. A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég, csak már nem az enyém.
2. Volt egy első csókunk, igazi, tele voltunk szenvedéllyel, Volt egy közös álom, mámoros, ilyen csak egyszer ér el, Volt egy első éjszaka, tele tûzzel, ahogy rád néztem, És voltál te, akivel én mindezt egyszer átéltem. Children of Distance
3. A szívem ott van, ahol te vagy (...). Hát nem érzed, mit jelentesz nekem? Amióta megismertelek, megfordult velem a világ. Már semmi sem olyan, mint régen. Értelmét veszítette minden, ami régebben lázba hozott. Nem akarom már mindenáron megváltoztatni a világot. Veled akarok lenni. Téged szomjazlak. A csókodra, az érintésedre, a szerelmedre vágyom. A. O. Esther
4. Emlékszem még júliusra, emlékszem minden kimondott szóra. Nehéz volt minden percünk, de nem bánom, hogy megtettük, mert rád találtam, már itt vagy velem. Bújj hozzám, fogjad a kezem, életem végén is ott leszek veled, ölelni foglak, s nézem a szemed. Horváth Tamás
5. A szerelmet nem lehet megmagyarázni. (...) Nem tudom, hogy az első pillanattól szeretlek-e, vagy csak azóta, hogy másodszor, harmadszor vagy negyedszer láttalak. Csak annyi biztos, hogy amikor először pillantottalak meg közeledni felém, mintha megszûnt volna létezni a világ. Te lettél mindennek a közepe, körülötted forogtak a gondolataim. Cassandra Clare
6. A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám. Diana Gabaldon
7. Álomban mindig egészen enyém vagy. S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak. József Attila
8. Mindent érzek. A teret, a levegőt, a rezgéseket, az embereket. Érzem a gravitációt, érzem, ahogy forog a Föld, a testemből eltávozó hőt, ereimben a vért. Érzem az agyamat, a legmélyebb emlékeimet. (...) Emlékszem, hogy milyen volt a kezed a homlokomon, amikor lázam volt. (...) Emlékszem, milyen ízû a tejed a számban, a szobára, a folyadékra... csak azt akarom mondani, hogy szeretlek titeket, és köszönöm a sok ezer csókot, amit még mindig itt érzek az arcomon.
9. Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról... csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok. Stephenie Meyer
10. Emlékszem rá, mennyire más volt veled, Elrejtőzve a világ elől szorítottam meg finom kezed. Érzem, vénáimban lüktet még, és nem eresztem, míg élek, Álmaimban hozzám bújsz, csak nézz rám újra, kérlek! Children of Distance