Én a kinyilatkoztatott igazságok elsőbbségét nem vonom kétségbe. De vannak kérdések, amelyekben nem történt kinyilatkoztatás. Isten csak az erkölcs és a szeretet kérdéseiben tartotta fontosnak, hogy mintegy személyesen szóljon, az olyan kérdéseket, mint a természet szerkezete, tévelygő eszünk tornájául hagyta.

Kapcsolódó idézetek

1. A természet nem úgy jelenik meg előttünk, mint vak erők káosza, nem úgy, mint energiának és anyagi részecskéknek a kusza keveréke; éppen ellenkezőleg, nyilvánvaló rend van benne. A bolygónkon tévelygő emberek számára Isten lényege mély titok marad, mindazáltal a természet megfigyelése nem hagy kétséget az Õ létezésének valósága felől.
2. Oh igazság, igazság! Mennyire lelkem mélyéből vágyódtam már akkor utánad, mikor folyton és minden vonatkozásban emlegettek előttem - üres szóval és temérdek vastag könyvben! Mit tálaltak fel ezeken a tálcákon feléd kívánkozásomnak? A napot, holdat, gyönyörû alkotásaidat, de mégis csak munkáidat s nem téged magadat! S még munkáid közül sem a legméltóbbakat! Mert ragyogók ezek ugyan és égitestek, de lelkes teremtéseid mégis előbbrevalók. S az én éhes, szomjas vágyakozásom nem azon, bár legelső, dolgaidat kívánta, hanem téged, Igazság, akiben nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Szent Ágoston
3. Az ember nem hozhat ítéletet sem önmaga, sem mások fölött. Mert nincsen abban a helyzetben, hogy az igazságot áttekinthetné. Az igazságot rá kell bízni Istenre. Aki tudja, mi az igazság, s aki nem büntetni, de gyógyítani akar. Müller Péter
4. Csak az számít, ami biztos, amit nem tagadhatok, amit nem vethetek el. Tagadhatom énemnek azt a részét, melyet testetlen sóvárgások éltetnek, de az egység vágyát, a megoldás szomját, a világosság és az összefüggés követelését nem tagadhatom. Mindent cáfolhatok a világból, mely körülzár, nekem ütközik és elsodor, de a káoszt, a véletlen önkényét, az anarchiából születő isteni egyenértékûséget nem. Nem tudom, van-e a világnak önmagán túlmutató értelme. De azt tudom, hogy nem ismerem s egyelőre nem is ismerhetem meg ezt az értelmet. Albert Camus
5. Azt gondoltam, ha találkozom Istennel, először azt fogom megkérdezni, mi értelme ilyen csodavilágot teremteni, aztán megtölteni szörnyetegekkel? Miért teremt virágokat, majd alattuk megbúvó kígyókat? Mi célt szolgál egy tornádó? Aztán belém hasított: nem nekünk teremtette.
6. Az embert nem mindig érdekli az igazság. Miért nem? Mert olykor valami más fontosabb neki. Micsoda? Az ősi vágya olyan történetek iránt, amelyek megmagyarázzák, leegyszerûsítik, érthetővé teszik neki a világot. Axel Hacke
7. Az igazság hasonlatos az istenséghez; nem közvetlen jelenik meg, hanem nyilatkozásaiból kell kitalálnunk. Johann Wolfgang von Goethe
8. Bármely vallás lényege nem abban áll, amit ismert tanulmányok összegyûjtöttek, mint isteni kinyilatkoztatások (ennek neve teológia), hanem a kötelmeink összessége, amit Isten ránk hagyott. Kant szerint. Lev Tolsztoj
9. Nem a lebegő szentek, a jelenések, a csodás gyógyulások az érdekesek számunkra mindennapi életünkben, hanem a Természet fantasztikus titkai, és örökké csodálkozom azon, hogy az emberek milliói nem csodálkoznak az élet minden pillanatában! Olyan magától értetődőnek vesznek mindent. Szentkuthy Miklós
10. Az egész természet Isten nagyságát és teremtő hatalmát tükrözi. Az élet úgy, ahogy van, Isten tükre. A legegyszerûbb életformák is olyasvalamit lepleznek le Isten nagyságából, amit egyetlen élettelen tárgy sem képes kifejezni. Az élet a legösszetettebb rejtvény; amelyet még egyetlen ember sem oldott meg, jóllehet a nagy szellemek minden korban ezen fáradoztak. Az élet Istenről vall, a kikutathatatlan, felfoghatatlan Istenről. Minden élet forrása Istenben van, s így Isten életének titka átterjed minden élőre, egészen a legegyszerûbb fajtákig. Ole Hallesby