Ugrás a tartalomra
Én gyanúsnak találom, amikor valakinek arról szól az élete, hogy segítsen, akár pszichológusként, akár szociális munkásként. Azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek a többsége szeretetre képtelen, és ezt a hiányosságot kompenzálják azzal, hogy segítsenek, hogy hivatásszerûen jók és rendesek másokhoz. Az hiszem, hogy mondjuk egy szeretetre igazán képes építészmérnöknek nincsen ilyen szükséglete. Szóval a dolog sokkal bonyolultabb, mintsem hogy így elintézhetnénk, de beszélgetni lehet róla. Talán el is vezet valahová, csak nem ilyen rövid idő alatt.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem várhatjuk el az emberektől, hogy tudják, miképpen segítsenek rajtunk. Nem várhatjuk el, hogy tudják, mit mondjanak, mit csináljanak, hogyan támogassanak. Nem várhatjuk el, hogy pontosan értsék, mi is ez az egész. Ez egyszerûen nem reális. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem törődnek velünk, vagy nem akarják nekünk megadni pontosan azt, amire szükségünk van. Az emberek nem gondolatolvasók. Szükségük van segítségre ahhoz, hogy tudják, miként segíthetnek. És ha hajlandóak vagyunk megadni nekik az eszközöket ahhoz, hogy segítsenek, fognak is.
-
Egy tönkrement házasság egész hasznos lehet, ha az ember másoknak próbál segíteni, hogy megmentsék a kapcsolatukat. De megértem, hogy az emberek nem szívesen járnának olyan pszichológushoz, aki a saját életét sem képes kézben tartani. Ahogy bulimiás táplálkozási tanácsadóhoz sem. Vagy kövér fitneszedzőhöz.
-
Ami megadatott nekem, sok más ember életében hiányzik, és úgy gondolom, hogy ezáltal akaratlanul én is a gonosz oldal része leszek. (...) Hiába nem tehetek róla, hogy az a másik nálam hátrányosabb helyzetben van, ez nem mentesít a felelősségtől, hogy a tudásom szerint segítsek és empátiával forduljak feléjük.
Jordan Peele
-
Nehéz dolog emberekkel foglalkozni. Kimerítő feladat, mert az empátia fárasztó. Megköveteli tőlünk, hogy elfogadjuk, mások élete nem áll meg. Nem tudjuk megállítani az időt, mikor túl sok lesz az élet, de ők sem tudják.
Fredrik Backman
-
A pszichológusokról sokan úgy tartják, szerencsétlen emberek, akik ezt azzal palástolják, hogy más szerencsétleneknek próbálnak támaszt nyújtani. (...) Számos esetben így is van. Engem azonban kedvenc egyetemi professzorom intelme vezérel: addig nem tudsz segíteni, amíg te magad nem vagy rendben.
-
Az emberek nem hiszik, hogy ők nagy összegû pénz birtoklására érdemesek. Mások azt hiszik, hogy helytelen vagy erkölcstelen gazdagnak lenni: hogyan lehetnék én gazdag, ha mások szegények? A gond ezzel az érveléssel természetesen az, hogy nem segíthet másokon, ha semmije sincs, amivel segíteni tudna. Az ember úgy segíthet másokon, ha ad nekik, példát mutat és lelkesíti őket, hogy teljesítsék feladataikat, használják ki a bennük rejlő képességeket.
Adam J. Jackson
-
Szánalmas, hogy milyen kétségbeesett kapaszkodással próbálok szeretetet kicsikarni valakitől. Mindegy, hogy kitől. (...) Közben pedig pont az ellenkezőjét csinálom: elriasztok mindenkit, vagy pedig én magam akadályozom meg, hogy bárkivel bármilyen kapcsolatba lépjek.
-
Szeretjük a gyors, egyszerû megoldásokat, azokat, amelyek belátható időn belül hoznak eredményt, amelyekért semmit sem kell tennünk azok után, hogy elértük őket, amelyek ezután már változatlanul léteznek tovább. Az emberi kapcsolatok - és különösen a párkapcsolatok - azonban nem ilyenek. Nagyon nem. A kapcsolatok sokszor zavarosak, bonyolultak, nehezen érthetők.
-
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
Márai Sándor
-
A házasság csak keveseknek való - mondják annak bírálói -, mert arra csak kevesen alkalmasok, hogy egyvalaki mellett egy egész életen át híven kitartsanak... csak kevés olyan ember van, aki bele ne fáradna, halálosan bele ne unna e reákényszerített együttélésbe. Embertelenség tehát egy egész társadalomtól s annak minden tagjától azt követelnünk, amire csak egyes különös hajlandóságú tagjai volnának képesek.
Füst Milán