Ugrás a tartalomra
Én még mindig én magam vagyok. De ez a test haldoklik. Érzem, hogy romlik körülöttem. Hogyan lehet bármi valóság, ami meghal? Hogyan lehet igazán szép?
Kapcsolódó idézetek
-
Kívülről szépek vagyunk. De a lelkünk rohadt.
Daniel Banulescu
-
S most, hogy újra játszom felnőtt életet,
idegenben festek otthoni képeket.
De a mindennapok...
mikor magam vagyok -
kicsit mindig meghalok.
Ismerős Arcok
-
A testi halál örök jelenség, s végeredményben igencsak banális. De van más halál, s az olykor még rosszabb. A személyiségről való lemondás, az utánzás, a mimikri tökélyre emelt készsége, meghódolás a környezetnek, önmagunk föladása...
Dino Buzzati
-
Folyamatosan motyogom magamban a sok pesszimista megállapítást. És annyi ócsárolástól teljesen eldeformálódik a belső képem, már nem tudom, mit képzelek, mi igaz, mi a valóság.
-
Az élet szép, de tény, hogy én még szebb vagyok.
-
Az, hogy az ember hogy néz ki, az nem mindig a valóság. Lehet, hogy az alkata, ábrázata elfedi azt, ami belül van. Belülről lehet, hogy ûzött és romlott, agyonhajszolt, kívülről pedig olyan, mint a piros alma, vagy az egészséges gyümölcs.
Balázs Péter
-
Ami azt illeti, időnként vidámnak, jókedvûnek látszom, sőt még viszonylag értelmes beszédre is képes vagyok mások előtt, úgy tûnik, mintha isten tudja, milyen jól érezném magam a bőrömben. Ám a lelkem folytatja halotti álmát, és a szívem ezer sebből vérzik.
Kay Redfield Jamison
-
A régiek a márványhoz hasonlították a női testet: ez a kép teljesen hamis. A test szépsége éppen az, hogy nem márvány. Mert reszket, remeg, pirul, vérzik. Kemény, merevség nélkül. Fehér, de nem hideg. Megborzong és elbágyad. A test az élet; a márvány a halál.
Victor Hugo
-
El akarom hitetni magammal, hogy még mindig itt van? Vagy azt szeretném, maradjon belőle valami, ha örökre elmegy?
Jodi Lynn Picoult
-
A test, a test.
Ragaszkodunk hozzá,
mint ő mihozzánk.
Mért ragaszkodunk ahhoz, ami fáj?
Mert a fájdalom is: élet.
Virág a fájvirág is.
Mégis nehéz a válás önmagunktól.
Vagy éppen emiatt.
Szilágyi Domokos