Én néha egy boldog pillanatért odaadnám a Végtelen Időt, hisz két szememnek kis zöld sugarát kioltja az elvillanó Élet, ha rám zúdulnak milliárd fényévek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet megajándékoz néha egy-egy reményteli pillanattal, de kegyetlenül vissza is veszi, amit adott. Robert Lawson
2. Élek, tündöklő robbanás az életem. S ha más égitest-tömegbe ütközöm, útjából kivetem. Juhász Ferenc
3. Túl rövid az élet, és néha attól félek, hogy elszalad előttem, és hiába kérek csak még egy percet a világtól, mert talán nem láttam a szépet a hibáktól!
4. Szeretném, ha száz kezem volna, hogy dolgozhatnám sokat, megmérhetetlen sokat. De vannak napok (eleinte csak pillanatok, később órák, most már napok), amikor lelkemre nehezedik valami megmagyarázhatatlan, sejtelmes borongás, s a két kezemet is sokallom; amikor sötétnek, hidegnek látom az egész világot; amikor csak egyetlenegy gondolatom van: a halál. A halál, mely orozva lep meg. Talán épp abban a pillanatban rántja ki kezemből a tollat, amikor áradozó szívvel írom: de szép az élet, ó de szép! Benedek Elek
5. Van, akinek halála pillanatában egy szemvillanásnyi időre megadatik, hogy visszaemlékezzék régi életeire, és belelásson az eljövendőkbe. Képzeld csak el: egy pillanatra az idő feneketlen mélysége fölé hajolnak, és meglátják elmúlt életeik hosszú nyomorúságát. Vagy fölnéznek, és messze távolban megpillantják a küszöböt. Meglátják, hogy egyszer vége lesz az életnek, kijutnak ebből a rossz világból, a siralom völgyéből. Thornton Niven Wilder
6. Ó, hogy szeretné az ember néha ollóval kivágni az életéből az órákat, amelyeknek egyetlen percéért halála pillanatában mindenét odaadná! Harsányi Zsolt
7. Az életnek azért van jelentősége, mert egyszer véget ér; apró felvillanások vagyunk egy hosszú idővonalon, ahol időnként ütközünk más emberekkel, más valószínûtlen atom- és energiahalmazokkal, amelyek valamiért ugyanabban az időpontban léteznek, mint mi. Hayley Campbell
8. A boldogságomért odaadnám a boldogtalanságomat.
9. Van az életben néhány olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, az életútja kettéválik előtte, s bármelyik göröngyös ösvényt választja, a szeme ezután mindig a másik felé sandít, mert azt érzi, hibázott, mégiscsak a másik irányba kellett volna mennie. Jodi Lynn Picoult
10. És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! (...) Ajándék ez, csodálatos ajándék. Márai Sándor