Én nem kivánnám, hogy átvedd tőlem az egész földnek fél terhét! Csak átkarolnál és vigyáznál, hogy meg ne billenjek szörnyû terhem alatt, hogy mindig egyenesen menjek...

Kapcsolódó idézetek

1. Nem akarom, hogy bármit tegyél értem! Azt akarom, hogy higgy bennem. Nem akarom, hogy magaddal vigyél mindenhová, azt akarom, hogy támogass, hogy magam jussak el odáig! Fredrik Backman
2. Azt hiszem, túl nehéz teher nyomja a vállát. Hadd vegyem át a felét. Ne akarjon mindent kézben tartani, mert ha egyszer tényleg erre lesz majd szükség, arra eszmél majd, hogy már mindkettő tele van.
3. Te soha nem vagy a terhemre. Ezt tudod. Különben saját magamnak lehetnék a terhére, ugyanis te a részem vagy. Mindig magammal cipellek, keresztül-kasul a földrészeken és az érzelmek tájain, mint vágyképet, mint a teljesség illúzióját, mint a legeszményibb szerelmet. Daniel Glattauer
4. Ne okozz nekem túl sok fájdalmat, ha nem igazán szükséges, és ments meg attól, hogy én valaha is fájdalmat okozzak neked! Antoine de Saint-Exupéry
5. Arra vágyom, hogy te járj elöl földi életünk során mindenütt. Csak egyszer járok majd előtted, s az lesz végső pillanatom. Ha hív a halál, mögém kerülj. Mert nélküled egy percet sem élhetek.
6. Bármennyire is szeretnéd, senki más terheit nem veheted a válladra. Ez nem így mûködik. Csakis magaddal kell foglalkoznod, mert más úgysem törődik veled. Pierce Brown
7. Veled együtt sohasem leszek egész. Ne engem használj arra, hogy kiegészítselek, mert én én vagyok, nem a te toldásod, és ez az elvárásod engem rettenetesen nyomaszt. Légy önmagadban egész, és akkor egyenrangúként, két egész ember, elvárások nélkül (...) lehetnénk együtt. Ara Rauch
8. Nem kényszeríthetlek arra, hogy szeress. Nem kényszeríthetlek, hogy velem legyél. Csak próbálhatok neked mindent megadni, ami én vagyok, és remélem, hogy ez elég ahhoz, hogy itt maradj velem.
9. Változz át naponta, de maradj meg ilyennek, kívánj meg percenként, s hagyd, hogy megpihenjek! Lehetsz drága terhem, de ne légy a terhemre, engedd, hogy szárnyaljak, és húzz le földközelbe! Nagy Bandó András
10. Mivel fizetem meg kínjaidat, amit miattam kellett elviselned, fájdalmadat, amely semmivel sem kisebb az enyémnél? Hogy segítsek neked elviselni a terhet, amelyet gyenge vállaidra vettél? Hogyan támogassalak az embertelenül nehéz úton, amelyre gondolkodás nélkül léptél nyomomban? Mit tennék, hová lennék, hogy élnék határtalan, önfeláldozó, tiszta szerelmed nélkül?