Én többre tartom a meghitt viszonyt a hódításnál, a nyugalmat a kalandoknál. És ami a fő, hogy bár vannak köröttem mindenféle férfiak, azért én egyedül fekszem és egyedül kelek, és ha hajnalban rám tör a félelem és a magány, nincs kit felhívjak, hogy jöjjön, és mentsen meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Könnyebb felébredni és egyedül érezni magam, ha az vagyok, aki vagyok, mint valaki mellett felébredni és egyedül lenni. Liv Ullmann
2. A férfiak mindig és mindenütt csak a kalandot keresik, és szinte megijednek, ha szerelem lesz belőle. A nők viszont mindig a szerelmet hajszolják, az igazi nagy szerelemmel akarnak végre találkozni, és csak kalandot kapnak cserébe.
3. Magam vagyok és csak magányra vágyom, magamra hagyott társam és szerelmem, magam vagyok, nincs hû uram-barátom, magam vagyok, haragomban, hevemben, magam vagyok tikkadtan-elepedten, magam vagyok, hogy nálam senki jobban, magam vagyok hívemtől elhagyottan.
4. Tudom én, milyen az, magányosnak lenni, egyedül lenni minden problémával, egyedül lenni az éjszaka közepén, ha felriad az ember, aztán meg nem tud visszaaludni, mondjuk, persze, van az úgy, hogy nem rossz az egyedüllét, nem kell alkalmazkodni, elviselni a másik hóbortjait, de ha őszinték akarunk lenni, illetve, bocsásson meg, szóval, ha őszinte akarok lenni, akkor mégiscsak jobb együtt lenni valakivel. Minden macera ellenére. Légrádi Gergely
5. A férfiak (...) a hódító szerepében tetszelegnek, a nők pedig nem tehetnek mást, mint hogy elrejtik vágyaikat. A férfiak számára vonzó a nők elérhetetlensége, és a küzdelmes út, ami a szerelem beteljesüléséhez vezet. Margit Sandemo
6. Az együttlét boldogságát csak az ismerheti meg igazán, aki újra és újra magára marad. Minden egyéb megzavarja a feszültség titokzatosságát. És mi más vonzhat erőteljesebben a magány mágikus birodalmába, mint a felkavart érzelmek, a megrázkódtatás teljes átélése. Erich Maria Remarque
7. Maga azt hiszi, a szerelem álmatlanságból, szívdobogásból és remegésből áll? Hát nem. (...) Amikor a legnagyobb tömegben egyedül kezd lenni az ember, ha meg egyedül van, unja és utálja magát... és egyszerre maga mellett akar valakit, aki egészen az övé, úgy, mint a haja vagy a körme... Palotai Boris
8. Az ember nagyon nehezen nyugszik csak bele a reménytelenségbe, abba, hogy egyedül van, halálosan és reménytelenül egyedül. Nagyon kevesen bírják csak el a tudatot, hogy életük magányára nincs megoldás. Reménykednek, kapkodnak, menekülnek emberi kapcsolatokba, s e menekülési kísérletekbe nem visznek igazi szenvedélyt, sem odaadást, menekülnek elfoglaltságokba, mesterséges feladatokba, sokat dolgoznak vagy tervszerûen utaznak, vagy nagy házat vesznek, vagy vásárolnak nőket, kikhez semmi közük, vagy gyûjteni kezdenek, legyezőket, drágaköveket, vagy ritka rovarokat... De mindez nem segít. (...) Ezért, mindenekelőtt, kínjukban és zavarukban, rendet tartanak. Minden éber pillanatukban rendbe rakják maguk körül az életet. Állandóan "intéznek" valamit, ügyiratot vagy társas együttlétet, vagy pásztorórát... Csak egyetlen pillanatra nem maradni egyedül magukkal! Egyetlen pillanatra nem látni ezt a magányt! Márai Sándor
9. Magam vagyok mindenütt a világon, magam vagyok jártomban s megpihenten, magam vagyok, hogy nincs ebben se párom, magam vagyok mindentől elfeledten, magam vagyok, ha sértést kell viselnem, magam vagyok, ha könnyem elzokogtam, magam vagyok hívemtől elhagyottan.
10. Az én életembe nem fér bele a romantika. Talán bután hangzik, de azért hagyom, hogy kihasználjanak a pasik, mert abban a futó pillanatban, amikor a teljes figyelmüket nekem szentelik, és nem másnak, az olyan jó érzés. Könnyebben elfelejtem, hogy igazából senki nem törődik velem.