Erdély közepében kinyílott a rózsa, Az elhagyott magyar nemzet gyönyörû bimbója. Megöntözném százszor is én, szálljon áldás rája. Ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva. Locsoljuk és áldjuk ezt a szép virágot, Ez terem a magyar népnek édes szabadságot.

Kapcsolódó idézetek

1. Áldott legyen emléke a Márciusi ifjuságnak! Virág termett a nyomukban, Mint a meleg napsugárnak. Fönn lengették a lobogót, Egy csöpp vér se hullott rája... És kihajtott egy nap alatt A szabadság rózsafája. Pósa Lajos
2. Nyílik már virágerdő oly szép és nagyszerû, ím, enyhe nyár már eljő, rozs sarjad, nő a fû. Lágy napsugártól felkel minden, mi már nem él. Minden virágzik, zöldell, és új életre kél.
3. Kinyílott a piros rózsa, Szentirmay szakajts róla. Még pirosabb a mi vérünk, Azért ontjuk, kiért élünk! Jókai Mór
4. Amerre mégy, édes rózsám, kívánom, Hogy előtted a rét piros rózsává váljon, A zöld fû is előtted édes almát teremjen, A te szíved holtig el ne felejtsen!
5. Rózsa, rózsa, szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál! Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál!
6. Nem tudtam, hogy mi az, amit érzek: öröm vagy fájdalom. Éreztem, hogy rohanni kellene, kirohanni a mezők közé s végigkiáltani rajtuk riadó szóval, hogy öltözzenek csupa virágba, mert újra magyar föld lettek! Az erdőig szaladni és felverni a fákat, hogy énekeljenek a boldogságtól! De ugyanakkor meg kellett volna állni szemközt fordulva a déli dombvonallal, levett kalappal s lehajtott fejjel. Nem lehetett csinálni semmi mást, csak állni az ablakban mozdulatlanul, nézni északnak, keletnek, délnek, átölelni egyetlen pillantással a testvérdombokat, átölelni és egybeszorítani őket, hogy ne tudjanak egymástól soha elszakadni. Wass Albert
7. Amikor kimondom ezt a szót, hogy "Erdély", ebben benne van minden: a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam, vagyok és leszek, tulipános bölcsőmtől a kopjafáig. Véremben van. Minden írásommal, minden beszédemmel, mindig és mindenütt Erdélyért harcoltam. Azért az Erdélyért, melyről tudom, hogy már nem lehet az enyém soha, de még lehet azoké, akik ott maradtak, szenvedtek és hûséggel kitartottak minden gyötrés, megpróbáltatás ellenére is. Minden maradék erőmmel, igyekezetemmel azért küzdök még ma is, hogy Erdély újra az legyen, ami volt: három szabad nép hazája, az Isten és ember előtti egyenlőség, a tisztesség és az emberszeretet földje. Wass Albert
8. Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért, Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
9. Magyar vitézségnek híre messzeszállott, Sok s nagy szenvedése mind javára válott. S hol rémlett a hősök zord akasztófája, Nyílik a szabadság vérpiros rózsája! Benedek Elek
10. Nézd el ezt a rózsát a kezedben, még most alig fakadt ki, de ha ráfújom a forró leheletem, egyik levele a másik után kifeslik. Légy te nekem ilyen sárga rózsám, nyisd ki a lelkedet, nyisd ki a szívedet előttem, akármit vallasz meg, nem haragszom érte, megbocsátok érte, akárhogy összetöröd vele a szívemet. Jókai Mór