Magyar vitézségnek híre messzeszállott, Sok s nagy szenvedése mind javára válott. S hol rémlett a hősök zord akasztófája, Nyílik a szabadság vérpiros rózsája!

Kapcsolódó idézetek

1. Áldott legyen emléke a Márciusi ifjuságnak! Virág termett a nyomukban, Mint a meleg napsugárnak. Fönn lengették a lobogót, Egy csöpp vér se hullott rája... És kihajtott egy nap alatt A szabadság rózsafája. Pósa Lajos
2. Áldott legyen emléke a Márciusi ifjúságnak! Kibontották összegöngyölt Zászlaját az igazságnak. Minden szavuk égzengés volt, Végigdörgött hazánk felett... Koporsói mély álmából Fölkeltette a nemzetet. Pósa Lajos
3. Küzdés az élet, nyugvás a halál; Ha nyári égen fergeteg is áll, Mit féltek! Igy virul fel a vidék, S ha itt-ott fujt is, nem nagy veszteség. Madách Imre
4. Bár dicső dolog a vitézség, a honért véghezvitt hőscselekedet, s a boldogtalanság más és más, még sincs nagyobb erő, mely egymáshoz láncolná a földlakókat, mint sorsukban való szerencsétlenségük. Háy János
5. Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért, Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
6. Erdély közepében kinyílott a rózsa, Az elhagyott magyar nemzet gyönyörû bimbója. Megöntözném százszor is én, szálljon áldás rája. Ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva. Locsoljuk és áldjuk ezt a szép virágot, Ez terem a magyar népnek édes szabadságot.
7. Kinyílott a piros rózsa, Szentirmay szakajts róla. Még pirosabb a mi vérünk, Azért ontjuk, kiért élünk! Jókai Mór
8. A jövendő terhe vállaidon fekszik; légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon. Jókai Mór
9. Éljen a hon! Éljetek magyarok! Már én a sírba porladok, ti mint pálmafák, virágozzatok.
10. És leszek szégyen és leszek gyalázat És ott égek majd minden homlokon, S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat A jó Istentől visszazokogom; És megfúvom majd hitem harsonáit, Hogy tesz még Isten gyönyörû csodát itt: Bölcsővé lesz még minden ravatal, - Havas Kárpáttól kéklő Adriáig Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar! Sajó Sándor