Kinyílott a piros rózsa, Szentirmay szakajts róla. Még pirosabb a mi vérünk, Azért ontjuk, kiért élünk!

Kapcsolódó idézetek

1. Erdély közepében kinyílott a rózsa, Az elhagyott magyar nemzet gyönyörû bimbója. Megöntözném százszor is én, szálljon áldás rája. Ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva. Locsoljuk és áldjuk ezt a szép virágot, Ez terem a magyar népnek édes szabadságot.
2. Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért, Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
3. Nézd el ezt a rózsát a kezedben, még most alig fakadt ki, de ha ráfújom a forró leheletem, egyik levele a másik után kifeslik. Légy te nekem ilyen sárga rózsám, nyisd ki a lelkedet, nyisd ki a szívedet előttem, akármit vallasz meg, nem haragszom érte, megbocsátok érte, akárhogy összetöröd vele a szívemet. Jókai Mór
4. Magyar vitézségnek híre messzeszállott, Sok s nagy szenvedése mind javára válott. S hol rémlett a hősök zord akasztófája, Nyílik a szabadság vérpiros rózsája! Benedek Elek
5. Pillantásodtól nő a fû, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. Radnóti Miklós
6. Tud szeretni a magyar szív igazán, S kit szeretne, ha téged nem, szent hazám? Érted élünk, égünk, lángolunk, Érted honfi szívvel áldozunk. Thaly Kálmán
7. - Van a szenvedésnek értelme? - Van. - És mi az? - Kinyílik a szívünk. Schäffer Erzsébet
8. Szilaj lelkesedés Foly bennem, mint tüzár, A vérszag és a füst Megrészegíte már, Előre rontok én, Ha élek, ha halok! Utánam, katonák, Utánam, magyarok! Petőfi Sándor
9. Nyílik már virágerdő oly szép és nagyszerû, ím, enyhe nyár már eljő, rozs sarjad, nő a fû. Lágy napsugártól felkel minden, mi már nem él. Minden virágzik, zöldell, és új életre kél.
10. Amerre mégy, édes rózsám, kívánom, Hogy előtted a rét piros rózsává váljon, A zöld fû is előtted édes almát teremjen, A te szíved holtig el ne felejtsen!