És vannak mindig olyan percek, órák olyan idő- s lélekjárási zónák mikor az ember úgy véli, hiába kapaszkodik, süllyed vele világa s hogy jobbat, ennél jobbat érdemelne.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak percek, amikor az ember szeretne elsüllyedni, kibújni a bőréből, a világ végére szaladni önmaga elől.
2. Vannak percek, amikor az ember úgy érzi, hogy azt tesz, amit akar, előremehet az időben vagy hátrafelé, s hogy ennek semmi jelentősége; és vannak percek, amikor az embernek az a benyomása, hogy a hurok összeszorult, és ilyen esetekben semmit sem szabad elvétenie, mert megismételni semmit sem lehet. Jean-Paul Sartre
3. Az ember mindig azt hiszi, van még idő. Halogatja a dolgokat. Aztán hirtelen nincs több idő. Mark Lawrence
4. Amikor valahol végre jól vagyok, eszembe ötlik: nemsokára vége. S ahelyett, hogy minden percét kiélvezném, azon búslakodom: percről percre fogy az időm. Vavyan Fable
5. Van az életben néhány olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, az életútja kettéválik előtte, s bármelyik göröngyös ösvényt választja, a szeme ezután mindig a másik felé sandít, mert azt érzi, hibázott, mégiscsak a másik irányba kellett volna mennie. Jodi Lynn Picoult
6. Vannak pillanatok, amikor az ember azt kívánja, bárcsak megállna az idő. Rafik Schami
7. Az ember ismételten el-elfelejti, hogy ami egykor jó volt, nem marad mindenkorra és örökre jó. Csak rója régi útjait, melyek hajdan jó felé vezették, baktat rendületlenül, noha már rég rossz irányba görbültek bevált ösvényei. Aztán már csak a legnagyobb áldozatok árán, keserves bajlódás közepette tud beletörődni abba, hogy a régi jó talán már megavult, s immár nem is jó. És így van ezzel kicsiben és nagyban egyaránt. Carl Gustav Jung
8. Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tûnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni. Jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed. Minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tûnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited. Ray LaMontagne
9. Kik kényelmes egykedvûségben engedik elmúlni a perceket, vigasztalván magokat azzal: hogy holnap ismét megvirrad, nem veszik észre, hogy az idő a legnagyobb kincs, tökéletesedésünk külső feltétele, erkölcsi életünk rámája, s ha elveszett hasztalan, többé nem kárpótolható; nem veszik észre, hogy minden napnak meg van a maga terhe, minden percre bizonyos kötelességvégzés szabatott, s így az egyszer elvesztett idő kára, örök kár marad életünkben. Tompa Mihály
10. Hogy múlik az idő, úgy kopik, fakul meg a szív. Valami úgy hiányzik, amitől visszatér a jó. Oláh Ibolya