Hogy múlik az idő, úgy kopik, fakul meg a szív. Valami úgy hiányzik, amitől visszatér a jó.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy öreg ember hibái úgy növekednek szívében, ahogy csökken a hátralevő idő.
2. Megy az idő, forog a világ, kopik az ember. Mikszáth Kálmán
3. Sokszor a világ, a semmi, és a nincs, akkora terhet rak rám, hogy elhagy a szép, a jó, a hit. És elfogy bennem a varázs: Sohonyai Attila
4. Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem, És néha rád gondolok, álmodozom ébren, Hogy milyen jó is volt egykor. Szorít a szívem. Az élet megy tovább, és nekem is tovább kell lépnem.
5. Aki vágyik valamire, annak mindig valami sötét ül a szívére, egy szomorú húr, amelyen az idő húzza a vonót, meg-megpengeti. Jón Kalman Stefánsson
6. Naponként árvább egy reménynyel, S egy csalódással gazdagabb, Szivünkből ekként fogy az élet, Cseppenként igy fogy, igy apad. Szendrey Júlia
7. Az élet elszáll, eltûnik a sok szép pillanat, és mi marad utána? Hit, reménység, szeretet, aszott test, mely már nem mûködik rendesen. Hazai Attila
8. A szív is, mint az élőfa, idővel minden sebet kiforr. Vadnai Károly
9. Feltételezem, ha az ember már elveszítette a legfontosabbat, az apróságok, mint a jó hír és az erény, megkopnak.
10. Leszáll az este. Szavak keringenek a foszladozó ég alatt, kinn a városban, benn a falak közt, a fejemben is. Fázom így, pedig melegem van, fázom mégis, hiányzol. Zúg az idő. A keringő szavak után nyúlok, leírok egyet-kettőt, elmúlik egy nap. Zúg, zakatol az Idő. És telik. És múlik. Aztán megáll. Kovács Ákos