Este van már, sietnek az esték álnokul, mint a tolvaj öregség mely lábhegyen közeledik, halkan, míg egyszer csak ugrik egyet, s itt van!

Kapcsolódó idézetek

1. Az öregedés olyan, mint egy tolvaj, méghozzá alattomos fajta. Ahelyett, hogy az éj leple alatt titkon rabolna ki, minden vagyonodat szép lassan veszi el, és arra kényszerít, hogy végignézd. Karen White
2. Múlik már a nappal, Jő az éjszaka, Hosszú esti árny lép Az égen tova.
3. Az öregkor rettenetes tolvaj. Épp, amikor rájönnél az élet ízére, kirúgja alólad a lábadat, és meggörnyeszti a hátadat.
4. Telnek a napok és a nyári esték, és rohannak a percek, mintha a nappalok soha nem állapodnának meg ott, csak villámlátogatásra jönnének, megnéznék, mennyire rémes a helyzet, aztán amint lehet, továbbállnának. Linn Skaber
5. Furfangos tolvaj az idő. Stephen King
6. Lassan jő az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nőnek a hegyek, egyre magosabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele. Wass Albert
7. Már esteledik a világ; időm oly gyors és oly kicsi! Csak egy isten van: én vagyok; csak egy bûn: nekem ártani. Szabó Lőrinc
8. A szerelem váratlanul kap el. Úgy veti ránk magát, mint éjszaka egy rablógyilkos. Bernardo Bertolucci
9. Elszalad az életed, ahogy a lenyugvó nap süllyed, A halál az est egyre nyúló árnyaiként közeleg. Patrul Rinpoche
10. Ha ember távozik a földről, Helyére nyomban más hatol, S az esti nap, mikor lenyugszik, Egyúttal fölkél valahol. Mihai Eminescu