Ez a fajta az én fajtám, valameddig a vasút meg nem közelíté, oly tiszta maradt, mint a búza, mely csak addig igazán búza, míg semmi másfajta szem közéje nem keveredett.

Kapcsolódó idézetek

1. Sem eső nem esik, Sem felhő nem látszik, Mégis az én bundám Két oldalról ázik.
2. Az előttem álló út semmi mással nem kecsegtet, csak azzal, hogy múltam árnyéka rám borul, amíg végül elérem a végét.
3. Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám. Antoine de Saint-Exupéry
4. Szép volt, mint a hajnal. Róla még a rágalom sem szólt. Lelke mint a hattyú tolla, oly fehér, oly tiszta volt. Tán azért szállt olyan messze hagyva gyászt, s fájdalmat itt, Nehogy a föld beszennyezze lelkének szép álmait.
5. Ezt a jelenetet sokáig őrizgettem gondolataim között, amíg csak emlékké nem lett, hogy éljen, amíg én élek. Fekete István
6. Minden áldott reggel vidáman arra biztatott, hogy életemet tegyem éppoly egyszerûvé, sőt talán szabad így mondanom: ártatlanná, amilyen a Természet maga. Henry David Thoreau
7. Jelenléte olyan kellemes az elmémnek, mint amennyire a friss széna és a jó szagú virágok illata, mint a lenyugvó nap vörös fénye, a nyárközépi est nyugalma kellemes az érzékeimnek. Charlotte Bronte
8. Egész hétvégén a csodaszép kék szemeit láttam magam előtt. Összehasonlítottam az ég kékjével minden napszakban, a város szélén álló kis tó színével, a lenvirág, a nefelejcs és a búzavirág színével, de egyik sem volt képes visszaadni azt a kéket. Bucsi Mariann
9. Ilyenek az emberek... nem egészen jók, és nem egészen rosszak. Nem hiszem, hogy jómagam különösebben becsületes volnék... eddig csak azért voltam az, mert nem kísértett meg semmi. Agatha Christie
10. A faragatlan fa, épp úgy mint a faragatlan ember, hûen tükrözi az anyag eredeti természetét. Csontos Márta