Ez a nyomorúság jellemző a leendő írókra. A témád jó, a mondataid szintúgy. A szereplőid annyira duzzadnak az élettől, hogy tulajdonképpen születési anyakönyvi kivonatra lenne szükségük. A cselekmény, amelyet kiterveltél nekik, káprázatos, egyszerû és magával ragadó. (...) Ám a végeredmény mégis a nulla. (...) Valami hiányzik, a szikra, ami életre kelt egy igazi elbeszélést, függetlenül attól, hogy a történelmi háttér vagy az ételek leírása pontos-e.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyeseknek a születésükkor mindenük megvan, másoknak semmijük sincs, és ez csak rosszabb lesz: rossz környék, rossz iskolák, rossz tanárok, rossz szülők, vagy egyáltalán nincsenek is szülők. Fegyver, drog, erőszak, amerre csak nézel. Mintha az egész egy óriási összeesküvés lenne, amelynek az egyetlen célja, hogy ne maradj életben. Arról már nem is beszélve, hogy kezdhess valamit magaddal. A többség kudarcot vall. És a többségnek semmi esélye. Alice Katherine Applegate
2. Semmi sem olyan jó, mint egy regény első bekezdése. Az első bekezdés még tele van reménnyel, az utolsó viszont már csak lemondással. Veres Attila
3. Mindenkinek járna, hogy elmondják az életét. Sokszor érdektelennek tûnik, de (...) ha megtalálod a történetet mozgató pontot, akkor az már irodalom. Elég, ha át sem alakítod, sokszor úgy a legfájdalmasabb. Szabó T. Anna
4. Az írói válság súlyos probléma, csak azok a szerencsétlen alakok nem veszik komolyan, akik soha nem próbáltak meg nyomot hagyni a világban. Nem csupán a kitûzött cél, az adott feladat siklik félre, hanem a teljes személyiség is. Meghal az a része, amiről azt remélted, halhatatlan, mint egy görög isten. Ha elvész a kreativitás, nem marad más, csak (...) lenyúzott bőr. Szilasi László
5. Nagyon régóta nem volt nagy könyvélményem. Az embernek már nem nagyon van, mikor felnő, leginkább a gyerekeknek jut ki az ilyesmiből, aztán... hát igen. Cinizmus lesz belőle. Fredrik Backman
6. A tartalom határozza meg a formát, nem pedig fordítva. Nem is értem azokat az írókat, akiknek a forma a fontos, majd hozzáírnak valami kis történetet. Szerintem az ilyen íróknak egyszerûen nincs mondanivalójuk. Nincs ötletük, talán életük sincs, vagy nem tudnak mesélni. Thomas Glavinic
7. El tudja képzelni (...), milyen érzés úgy ébredni, hogy nem emlékszik semmire? Mintha üres lapokból állna a múltam, és másokat kell megkérnem, hogy írjanak rá! Nora Roberts
8. Néha az az érzésem, hogy az életet ugyanúgy kapjuk kölcsön, mint egy regényt a kölcsönkönyvtárból. Ha érdekes és izgalmas, hamar végigolvassuk, és bosszant, hogy már a végére jutottunk, és vissza kell adnunk. De ha unalmas és szürke, akkor örülünk, ha végigkínlódtunk, végigrágódtunk rajta. Van, aki egyszerûen megunja, és még mielőtt végigolvasná, odavágja: nem kell!
9. Ahhoz, hogy valós személyekről írjunk, szülőkről, gyerekekről, szeretőkről, barátokról, ellenségekről, nagybácsikról, fivérekről vagy véletlenszerû járókelőkről, muszáj fiktíven ábrázolnunk őket. Úgy vélem, ez az egyetlen módja annak, hogy életre keltsünk valakit. Linn Ullmann
10. Adok magának egy elsőrangú tanácsot (...). Írjon olyasmiről, amit ismer. Írjon a földalattiról, szállodákról meg egyéb ilyen dolgokról! S írjon gyerekekről, olyanokról, akikkel naponta találkozik az utcán, olyan gyerekekről, amilyenek mi voltunk egyszer. Erich Kästner