Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Ezer év csupán egy pillanat. Semmi sem új, semmi sem más. Ugyanaz a séma ismétlődik, ugyanazok a felhők, zene, érzések, mint egy órája vagy egy örökkévalóság óta. Nincs itt semmi számomra, semmi a világon. Most már emlékszem, ez már megtörtént velem, ezért mentem el... meg fogod találni a válaszaidat, noha nem lesz könnyû, tudnod kell azt, hogy megéri. Fogd munkára az elméd a lehető legkeményebben, de tudd, hogy ez csak egy gyakorlat. Készíts gyönyörû alkotásokat, oldj meg problémákat, tárd fel a fizikai univerzum titkait, ízleld az érzékeid információit. Érezd az örömöt, a nevetést, a bánatot, részvétet és jól pakolj el minden emléket a hátizsákodba. Emlékszem, honnan jöttem és hogyan váltam emberré, hogy miért maradtam itt. Most itt az idő, hogy elhagyjam a Földet. Itt a kijárat, maximális sebesség, nem csupán örökkévalóság: végtelen.

💍 Feleség ♾️ Végtelen
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Az idő már csak ilyen. Nem ugyanúgy telik. Egyes napok, évek, évtizedek üresek. Nincs bennük semmi. Csak állóvíz. És egyszer csak jön egy év, nap, délután... és ez lesz minden. A mindenség. Matt Haig
  2. Vannak pillanatok, amikor megáll az idő. Nem forog a Föld. És nincsenek kérdések, amik tûzként emésztik fel a lelkünket. Egy pillanatra az egész életünk értelmet nyer, és csak úszunk a semmiben. Eltûnnek a rossz emlékek. Minden szorongató érzés tovaszáll, és felváltja a boldogság.
  3. Mindennek vége szakad egyszer. Minden egyes másodpercben valahol a világon átutazik valaki az ismeretlenbe. Gyakran tapasztalta, hogy az életet a haláltól elválasztó nagy forgóajtó állandóan mozgásban van. A végtelenség emberi elme által felfoghatatlan egyenletében a halandó élet jön-megy szempillantás alatt. Hogy hogyan és miért, talán jobb is, ha rejtve marad. Az egyetlen ésszerû dolog, amit az ember tehet, hogy megy a maga útján, és megpróbál élni az esélyeivel, amíg nem neki forog az ajtó.
  4. Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már azelőtt, hogy gondoltuk volna. Jóval azelőtt. És az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk is, ugyanaz az érzés már sose lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.
  5. Ha én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok, a magam szemével, a magam hangulatain keresztülszûrődve. És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom őket többé olyanoknak. Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják, csupán a magukét, s az én számomra az már úgyis idegen. Wass Albert
  6. Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van - ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bûvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés. Karinthy Frigyes
  7. Mindig is így volt. Egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már nem, és nem az a lényege az egésznek, hogy mennyi ideig vagyunk itt, hanem hogy miképpen töltjük ki ezt az időt.
  8. Jelen nincs. Ez csak egy szó. Egy elvont fogalom, valójában nem létezik. Jelenleg éppen írok, de ez csak azt jelenti, hogy egy gondolatfolyamban állok, próbálom szavakba fagyasztani azt, ami tudatomban már régen eliramlott, s várom, hogy mi jön még a jövőmből felém. De még egy ezermilliomod másodpercem is folyamatos változásban van: a jövő múlttá válik, anélkül hogy jelen lenne. Életünk olyan, mint egy filmszalag, amelyben nincsenek állóképek. Müller Péter
  9. Az élet olyan, mint a víz: csak folyik, egyre folyik, soha nem áll meg egy pillanatra sem, hanem magával ragad mindent, ami beleesik, magával ragadja valahová, amit az ember úgy hív, hogy "örökkévalóság". A percek, órák, napok, évek, álmok, megvalósítások, kudarcok és emlékek... minden, amiből az ember élete és szíve és lelke felépül... csak viszi, és soha nem hoz vissza semmit. Wass Albert
  10. A sarkokon órákig álldogálok. Hazamehetnék - de minek? miért? Semmi közöm már e világhoz, és most tudom csak, hogy mit ér! Megfordulok, - de merre menjek? Hiszen te nem vagy már sehol! Soha, sehol már meg nem lellek, s mindig itt leszel valahol. Váci Mihály
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat