Ezért van a hitünk, hogy akkor is lássuk mi a helyes, ha elvakít minket a kétség és a félsz. A hitünk határoz meg minket. Ha oda az ember hite, akkor kik vagyunk?

Kapcsolódó idézetek

1. A hit az, hogy bízunk valamiben. És ha már úgy látszik, hogy semmi sem maradt, amiben bízhatunk, akkor is bízunk magában a hitben, ami tovább lelkesít.
2. Az határoz meg, amiben hiszünk. A hit elhozhatja a megváltást vagy a pusztulást. De ha túl sokáig hiszünk egy hazugságban, az igazság nem szabadíthat fel.
3. A hit nem más, mint újra meg újra elismételt gondolatok, amelyek végül a személyes igazságainkká válnak. Az a szomorú ebben, hogy minden hit végül önbeteljesítő jóslattá válik. Akár azt hiszed, hogy valami lehetséges, akár azt, hogy lehetetlen, végül biztosan igazad lesz. A hiedelmed meghatározza a viselkedésedet. Robin Sharma
4. A hit olyasmi, amiben az embernek hinnie kell. Valami, amibe bizalmat kell helyeznie, a hitét. Ha be lehet bizonyítani, akkor az tény, és a tényhez nincs szükség hitre, hogy higgyünk benne.
5. Mi választjuk meg az utunkat. Az értékeink és a tetteink, ezek határozzák meg, hogy kik vagyunk.
6. Mi választjuk meg az utunkat. Az értékeink és a tetteink, ezek határozzák meg, hogy kik vagyunk.
7. Ahhoz, hogy túléljük ezt a világot, azokkal maradunk, akiktől függünk. Rájuk bízzuk reményeinket, félelmeinket. De mi történik, ha oda a bizalom, hová menekülünk, ha mindaz, amiben hittünk, semmivé foszlik? Amikor minden veszni látszik, a jövő kiismerhetetlen és saját létünk veszélybe kerül, csak annyit tehetünk, hogy menekülünk.
8. A hit az emberi természet alapköve. Bennünk van, hogy minden jól végződik, ha a hitbe kapaszkodunk bele minden erőnkkel, és ez az, ami miatt nem látjuk azt, ami az orrunk előtt van.
9. A hitünk befolyásolja, hogy hogyan viselkedünk másokkal, ezért a hit nem csak személyes, de etikai kérdés is. Greta Christina
10. A hit valami olyasmi, hogy ha erősen hiszünk a bekövetkezőben, akkor megtörténik. Én elég ateista vagyok ahhoz, hogy tudjam, a dolgok nem azért történnek meg, mert hiszünk bennük, hanem azért, mert annyira el akarjuk hinni a bekövetkezőt, hogy végül is magunk formáljuk olyanná az eseményeket.