Ugrás a tartalomra
Fajunk túlélésének kulcsa annak megértése, hogyan értékeljük a körülöttünk lévő világot anélkül, hogy árcédulát ragasztanánk rá.
Kapcsolódó idézetek
-
Az életben maradás kulcsa nem a hideg és az éhség elviselése, hanem a fejünkben tanyát verő ellenség legyőzése.
-
A környezetnek, a természetnek mi is ugyanolyan szerves részei vagyunk, mint bármilyen más faj. Nem vagyunk, és nem is tudunk függetlenek lenni tőle, akármennyire is igyekszünk így tenni, vagy legalábbis ezt hinni. A mi életben maradásunk függ a bolygó élhető környezetétől, nem pedig a bolygó fennmaradása tőlünk.
-
Az élet arról szól, hogy túléljünk dolgokat, hogy megbecsüljük a természetet, a kedvességet és a barátságot.
-
A szépséget lehetséges anélkül is értékelni, hogy értenénk.
-
Az a nagy kérdés, hogyan váljunk a világ részévé anélkül, hogy föladnánk önmagunkat.
-
Kapcsolatot létesíteni, ez a kulcsa mindennek. Elfogadni, hogy találkozunk a másikkal, anélkül, hogy kisajátítanánk, anélkül, hogy várakozásaink, elvárásaink tükrévé tennénk.
-
Minden fajnak meg kell adni a lehetőséget, hogy az életét kiteljesítse. Nincs jogunk felelőtlenül szórakozni a fajok sokféleségével, és szûklátókörûen eldönteni, hogy melyik állat aranyos vagy hasznos. Erkölcsi felelősségünk a lehető legjobban vigyázni a Föld sokmilliónyi élőlényére, azokra is, amelyeknek nincs számunkra látható értéke - például a rovarokra, melyeknek nincs puha bundájuk, nagy barna szemük, és azon fajokra, melyeknek első pillantásra nem nyilvánvaló a jelentőségük.
Anne Sverdrup-Thygeson
-
Ha csak az evolúció szempontjából nézzük az életet - nemcsak az emberét, hanem bármiét -, akkor az, hogy folyamatosan jönnek létre az újabb és újabb változatok, egyszerûen arra szolgál, hogy a faj a változó környezetben fönn tudjon maradni. Soha nem lesz tökéletes, de cserébe túlélőképes lesz.
-
Nincs kitüntetett helyünk. Nem vagyunk az evolúciós fejlődés előre eltervezett csúcspontja. Mindössze egy faj vagyunk az élet terebélyes fáján.
David Attenborough
-
A boldog élet egyik nagy titka megtanulni értékelni a bennünk rejlő különbözőségeket.