Ugrás a tartalomra
Felelősségre kellene nevelni a gyermekeket az élet iránt. Rá kell döbbenteni, hogy csak a meglévő életet lehet továbbadni. Pusztítani könnyû. Repülőt gyárthat az ember, de létrehozni egy rózsabogarat, de még egy szúnyogot sem képes. Elpusztítani, kiirtani igen.
Kapcsolódó idézetek
-
A mi felelősségünk emberi lényekként, hogy együttmûködjünk, és egy olyan civilizációt hozzunk létre, amely elég bölcs ahhoz, hogy kinője ifjonti tévedéseit. Amennyiben meg tudjuk ezt valósítani - leszokunk arról, hogy háborúzással oldjuk meg a nézeteltéréseinket, egységesen szállunk szembe az új vírusokkal, visszafordítjuk a globális felmelegedést -, azzal időt és lehetőséget biztosíthatunk magunknak. Lehetőséget arra, hogy felkészüljünk olyan egyszeri katasztrófákra, amelyek egy csapásra eltörölhetnek minket, sőt, esetleg ki is védhessük ezeket.
Avi Loeb
-
Jó lenne, ha azok, akik oly könnyelmûen elindítanak egy háborút, és oly könnyedén dobnak le bombákat, eszükbe vésnék: legfőképp a gyerekek azok, akiknek egy életen át küzdeniük kell a következményekkel.
Terence Hill
-
Értelme, barátom, az életnek csak egy van: gyerekeket csinálni és felnevelni őket. Aztán majd kínlódjanak ők is ezzel a kérdéssel. És feleljenek rá, ahogy tudnak. Éppen ez tartja meg a világot.
Dmitry Glukhovsky
-
Fenntarthatósági szempontból ez a legrosszabb, amit tehetsz - rosszabb, mint két nappal a lejárat után kidobni az élelmiszert, rosszabb, mint évente háromszor Ausztráliába repülni, rosszabb, mint puszta hiúságból és unalomûzésből ruhákat vásárolni -, ha gyereket vállalsz. Minden emberi lény hatalmas teher, egy test, amelyet meg kell szülni, aztán kilencven éven át melegen kell tartani, szállítani kell, javítani és karbantartani. Lehet úgy érvelni, hogy a gyerekekre szükség van az emberiség fennmaradásához, de a bolygó már így is túlnépesedett, és azok számára, akiknek ilyen igényeik vannak, bőven akadnak olyan gyerekek, akiket örökbe fogadhatnak, nevelhetnek, és akik társaságot jelentenek.
Jens Liljestrand
-
Rombolni könnyû. Új életet építeni abból, ami megmaradt, az az igazán nehéz.
-
A rohanó, figyelmetlen és felelőtlen emberi pusztítás tovább folyik, ami már a közeli jövőben környezetünk nemkívánatos és teljes átalakítását eredményezheti. Vajon ki fogja jól érezni magát ebben a mesterséges, szennyező- és hulladékanyagoktól terhes világban? Miért kell meghosszabbítani az emberi életet, ha ugyanakkor ez a meghosszabbodás újabb betegségeket és szenvedéseket tartogat a számunkra? A fiatalok dolga, hogy megtegyenek mindent nemcsak a holnapért, hanem a távoli jövőért is. Talán még nem késő.
Tompa Anna
-
Semmi szükség rá, hogy megfélemlítéssel bírjuk rá a gyerekeket, hogy jók legyenek, a jóságra a szülőknek kell rávezetniük őket, mert szülőnek lenni azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk cserben őket. Isten túlságosan megfoghatatlan a gyermeki értelem számára; a szülőké a felelősség, hogy olyan emberekké váljanak, akiket a gyermekeik mindenekfölött szeretnek és értékelnek.
-
A felnőttnek nem csak az a dolga, hogy gyereket csináljon... felelősséggel kell élni, hogy ne féljen meghalni.
Asperján György
-
Nem szabad egy gyereknek letörni a szárnyait. Határokat persze muszáj szabni, de közben hagyni kell menni, felfedezni, kipróbálni, repülni... ez a legnehezebb feladat.
Dobó Kata
-
A természet egészére magyarázatot adni túl nagy feladat egyetlen embernek, vagy akár még egy generációnak is. Sokkal jobb kevesebbet, de bizonyosat elvégezni, és a többit másokra, az utánunk jövőkre hagyni.
Isaac Newton