Fellapozom a levegőt, hogy olvassak a csillagokban: aranybetûiben hunyorog végzetem. Kihunyok, mint aki itt se voltam.

Kapcsolódó idézetek

1. Én eltûnök, mint egy lélek. Eggyé válok az éggel. Minden létezővel.
2. Felnézek az égre, a versemnek vége.
3. Álmodoznom kell, el kell érnem a csillagokat, de ha ez nem sikerül, majd megkapaszkodom a felhőkben. Mike Tyson
4. Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek. Paulo Coelho
5. Kihalt szívemből minden fény forrása. Most sötét vagyok, sötét. Sötét, mint az ég, melynek csillagjai aludni mentek.
6. Mondhatjátok, hogy nem vagyok. Vagyok, csak létem láthatatlan: méllyé vájódtam, mint a völgy, behorpadtam, akár a katlan. Keszei István
7. Voltam valaha. Már élő emlékezet sem, írás sem őrzi rég a nevemet. A múltba, a világon tátongó résbe estem, amely benyeli majd a földet s az eget. Rakovszky Zsuzsa
8. Mint hajnalban a csillag, eltûnik az áttetsző időben csillogásod. De újraszüli létezésemet napról napra hiányod. Beney Zsuzsa
9. A végzet lopva, hangtalan jár, Ott talál majd, hol nem várjuk már. Haragos szemmel les a viharban, De napsütésben csap le, titokban. William Cowper
10. Sírok között bolyongva, megcsap Az elmúlás lehellete, Úgy érezem: én se vagyok több, Mint a fa hulló levele! Ha testileg megszûntem élni, Idők vihara elsodor, Anyagom, e csipetnyi por, Benne lehet a falevélben, Nem sejtve: éltem vagy nem éltem. Dura Máté