Félt megkísérteni a Jóistent. Vagy a Sátánt. Mert ki tudja, miféle felsőbb hatalom lesi manapság az emberek beszédét, hogy lesújtson rájuk, ha a fennhéjázó remény bûnébe esnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Félt hinni... Félt, mert amikor hitt, a reményeit mintha zászlóként a magasba vonták volna, hogy mindenki lássa, ahogy a szélben lobog. Aztán erős szelek, viharok jöttek, csak azért, hogy a zászlót elrongyolják, szétszakítsák... és végül lehúzzák. Cecelia Ahern
2. Az emberek még az emberektől is félnek. Attól, amit az emberek gondolnak, attól, amit az emberek mondanak, és még attól is, ami az emberi kívánságokból születhet.
3. Én félnék a szeánszoktól és azoktól a csodáktól, amelyek ott történnek. Meg vagyok győződve róla, hogy e tisztátalan ügyletek mélyén a sátán rejtőzik, és csodákkal kísérti az ember lelkét, az ismeretlen határának átlépésével hitegeti, hipnotizálja, és a szakadékba csábítja... Wladyslaw Stanislaw Reymont
4. Ráeszmélt, hogy nagy különbség van veszély és félelem között. "Aki a Magasságos rejtekében lakik..." - így kezdődött a zsoltár. (...) Egy darabig mondogatta, megállás nélkül, és félelme ellenére nyugodtabb lett. Abban a pillanatban nem volt választása: vagy hisz Istenben és az Õrangyalában, vagy kétségbe esik. Paulo Coelho
5. Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte. William Faulkner
6. Amennyi a titok, annyi az isten, mert mindennél könnyebb rájuk hárítani mindent. Amikor az ember gyenge, gyakran mentegetőzik azzal, hogy valamiféle láthatatlan erők gátolják. Néha még erejüket is tőlük teszik függővé.
7. Félek. Nem a kísértetektől, Mert kísértetek nincsenek! Félek. A jövendő rémektől Lelkem beteg! Juhász Gyula
8. Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény. József Attila
9. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
10. Sehogyan sem tudta ezt a Jóistent elképzelni. Pedig kell legyen valahol, mert hiszen az emberek folyton emlegetik, és neki szól az imádság meg a gyertya. Azt mondják, hogy fönt az égben. Talán ott a kékség fölött valahol? Talán éppen a napban? Nem, az nem lehet. Akkor éjszaka nem volna Isten, pedig Istennek mindig lennie kell, hogy vigyázzon a jó emberekre. Wass Albert