Fény, hûvös, tiszta fény, milliárd csillag, virrasztó őrség. A rend és a fény őbennük testesül, a végtelen ég éji őrjáratán.

Kapcsolódó idézetek

1. A legszebb fény, ami létezik, mert még a legsötétebb pillanatokat is beragyogja. Reményt ad a reményteleneknek. Ez vagy... csillagfény.
2. Megállapítottam, hogy a csillagok nem állandóak. Elolvadnak. Saját szememmel láttam, hogy éppen a legszebbek közül egyik-másik elolvadt, és lefutott az égről. (...) Ezért minden éjjel virrasztani szeretnék, hogy nézzem és őrizzem, amíg csak ébren tudok maradni. Így legalább emlékezetembe vésem a ragyogó égi mezőt. Ha majd egyszer eltûnnek, akkor legalább gondolatban vissza tudom képzelni az égre a pompás csillagok miriádjait, újra felragyogtatom és könnyeim káprázatában duplán látom őket. Mark Twain
3. Isten szemei, odafenn ragyogva: Ti fényes, tiszta, örök csillagok, Vigyázzatok e földi angyalokra: Maradjanak mindvégig angyalok!
4. Látod azt a fényt az égen, azt a csillagot, ami sosem tûnik el? Az a fény te vagy az én szívemben. Sosem alszik ki.
5. Hízelgek a napnak: beragyogod, Ha felhőfoltos is a végtelenség; S a fekete éjnek: te csillagok Nélkül is megaranyozod az estét. William Shakespeare
6. Te vagy a hívás és én a válasz, Te a vágy, én a beteljesülés, Te az éjszaka, én a nappal, Mi más még, így tökéletes. David Herbert Richards Lawrence
7. Bár a lelkem sötétben nyugszik le, tökéletes világosságban kel fel. Túlságosan szerettem a csillagokat, hogy féljek az éjszakától.
8. Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben Fejem fölött nekem oly glóriás vagy, Akár a mennyek szárnyas hírnöke, A visszatorpanó, döbbent halandók Fehéren-égre-ámuló szemének, Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn, A lég hullámain és elvitorláz. William Shakespeare
9. Az árnyékok kinyúlanak, a csillagok kigyúlanak, föllobognak a lángok s megbonthatatlan rend szerint, mint ûrben égitest, kering a lelkemben hiányod. József Attila
10. Ahogy itt jár-kél, szép, miként A csillagtüzes éjszaka. Fénybe árnyat és árnyba fényt Szûr arca, szeme, mosolya; Oly szelíden ragyog felénk, Ahogy a vad nappal soha. George Gordon Noel Byron