Az árnyékok kinyúlanak, a csillagok kigyúlanak, föllobognak a lángok s megbonthatatlan rend szerint, mint ûrben égitest, kering a lelkemben hiányod.

Kapcsolódó idézetek

1. Miként a tiszta ûrben a világok, lebeg keringve bennem a hiányod József Attila
2. Valahol pásztortüzek gyúlnak, És a lángok az égbe nyúlnak, A feledés homálya lassan elmossa a múltat!
3. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
4. Mint hajnalban a csillag, eltûnik az áttetsző időben csillogásod. De újraszüli létezésemet napról napra hiányod. Beney Zsuzsa
5. Én eltûnök, mint egy lélek. Eggyé válok az éggel. Minden létezővel.
6. Mint égen a csillag, annyiszor húzd el előttem kettőnk lepleit, hogy akarjak folyton utánad menni, s hogy érezd, érted kiált minden vágyam.
7. Nagy, varangyos egek gyûrődnek fölöttem, de íme felálltam, Térben és Időben, felálltam és küzdök, súlyos, mély sebekkel, telve életvággyal, dallal, szerelemmel, a Halál árnyékán ­ halhatatlan ember... Csepeli Szabó Béla
8. Lennék lélek, testetlen árnyék, magányos, riadt szívekre szállnék. Nem nyomasztana a magam gondja, fájdalom többé nem kínozna. A szellem, a szárnyaló, a fenséges, nem lenne többé ebben a testben, kiszabadulva börtönéből keringene a fellegekben.
9. Ma este az egész világon sajátos fények vonulnak el; gyertyafényes temetők világítanak bele a ködbe. (...) Ez a hangulat elkel nekünk. Kell nekünk valami, sőt minél több abból a láthatatlan végtelenségből, melyből a lelkek jönnek felénk s melybe a világ is siet; kell, hogy megülje lelkünket az érzés, hogy hiszen az a végtelenség tulajdonképen a mi világunk, s milliószor többen vannak már ott, mint mi itt, s mi is csak egy darabig maradunk itt; azután pedig oda sietünk, hol sokan, mindnyájan és soká, mert vég nélkül leszünk. Prohászka Ottokár
10. Mintha hatalma lenne az időnek, múlnak napok, az újak meg kinőnek. Tavallyá lesz a ma, petárda dörög, és a magasban csillagzik az örök.