Fiatalabb korunkban úgy gondoljuk, annyi nagy találkozás vár ránk még az életünk során, de lassan rájövünk, ez csak párszor fordulhat elő.

Kapcsolódó idézetek

1. Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a "később" már el is múlt. Francois Lelord
2. Életünknek csak egy kis szakaszában vagyunk fiatalok, mégis úgy tûnik, mintha örökké tartana. Az évek múltán pedig, ahogy öregszünk, egyre gyorsabban halad, így végül a két időszak egyenlővé válik.
3. Vicces, milyen nagynak látjuk a dolgokat, amikor kicsik vagyunk, de amikor valamivel idősebb korunkban újra meglátogatjuk őket, akkor jövünk rá, mennyivel kisebbek, mint gondoltuk, és milyen aprók is voltunk valamikor.
4. Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz. Richard Russo
5. Amikor fiatalok vagyunk, többféle jövőt képzelünk el magunknak; amikor megöregszünk, többféle múltat képzelünk el másoknak.
6. Vannak napok, amikor előre tudjuk, hogy fontos dolgok történnek majd velünk, és mégis, a fontos napok jobbára meglepetésszerûen köszöntenek ránk. David Levithan
7. Életünkben elérkeznek azok a pillanatok, amikor nyitottak vagyunk új információkra. Egészen addig, valami majd kiszúrja a szemünket, de mi mégsem vesszük észre. Andrew Matthews
8. Fiatalon azt akarjuk, hogy a jövőnk terv szerint alakuljon, de aztán beüt a valóság, és néha padlóra küld.
9. Addig vagyunk fiatalok, amíg el tudjuk képzelni, hogy előttünk állhat a pillanat, és akkor ér véget az életünk, amikor már arra sem vagyunk kíváncsiak, milyen lehetett volna.
10. Az ötvenes éveinkben gyakran érezzük, hogy öregnek még fiatalok, fiatalnak pedig már öregek vagyunk. Jakupcsek Gabriella