Folyton azzal kérkedünk, hogy leigázzuk a természetet, de még csak arra se méltat, hogy mosolyogjon rajtunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ne kérkedjünk túlságosan a természeten aratott emberi győzelmeinkkel! A természet minden ilyen győzelemért bosszút áll rajtunk. Friedrich Engels
2. Ha a természetünket okoljuk hibáinkért, attól még nem változik meg hibáink természete.
3. A természet fütyül az esztétikára; bánja is, mit látunk mi benne rútnak vagy szépnek! Székely János
4. Vajon nem csak olyasmi a hûség is, mint az igazság? Törekszünk felé, de mégis folyvást megtagadjuk. Jannah Loontjens
5. Bármilyen büszkék vagyunk is rá, hogy uralkodunk a természet fölött, még mindig áldozatai vagyunk a természetnek, mivel még nem tanultuk meg, hogy önmagunkat ellenőrzés alatt tartsuk. Lassan, de látszólag kikerülhetetlenül haladunk a pusztulás felé. Carl Gustav Jung
6. Még nem igazán látjuk át a természet óramûvét, és ameddig ez így van, nem is kellene azzal kísérleteznünk, hogy megjavítsuk. Peter Wohlleben
7. Sok kincsekkel áldotta meg a természet hazánkat; de az irigy sors megtagadta tőlünk legszebb áldását, a közértelmet és egyetértést. Deák Ferenc
8. Ezt herdáljuk. A fákat, a vizeket, az állatokat. Akiktől mindig csak kapunk. S akiket a végsőkig kizsigerelünk. Schäffer Erzsébet
9. Ha a természet nem szegecselte volna belénk az irigységet, (...) nem éreznének ösztönzést a versengésre.
10. Az emberekkel azért nem tudunk bánni, mert túlságosan sokat töprengünk azon, milyen benyomást teszünk rájuk, vagy hogyan kellene reagálnunk erre-arra. A természet viszont mindig rendelkezésre áll, hogy szelíd derengésével, lengedezésével, csobogásával, zsongásával magába fogadjon bennünket.