Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül, csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül, aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék színû ábrándokat, fehér bárányokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Égbe rajzolt képregény az életünk csupán, Jövőnk előtt álldogálunk félve és bután, De attól érdekes, hogy oly bizonytalan, S a toll, mely sorsod írja, más kezében van. Kontor Tamás
2. A felhők változnak, ahogyan a gondolatok is - néha súlyosak, viharosak, sûrûk, átláthatatlanok, máskor mesésen vattaszerûek. Ám akármilyenek is a felhők, a tiszta kék égbolt mindig ott van felettük. Ruby Wax
3. Fölöttünk csak úgy kél, bukik A Nap s a napok is úgy múlnak, Szivek bénulnak s megujulnak S csak mi nem látjuk egymás arcát. Ady Endre
4. A végzet lopva, hangtalan jár, Ott talál majd, hol nem várjuk már. Haragos szemmel les a viharban, De napsütésben csap le, titokban. William Cowper
5. Idővel persze enyhült ám az ég, sohasem lett már ugyanolyan kék. Mindörökre megváltozott a világ, és még a legmámorosabb öröm perceiben is ott lappangott a sötétség, gyarlóságunk és reménytelenségünk tudata. Anne Rice
6. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, A sors olykor nem tudja, mit akar. Az egyiknek kiderül, s a Nap fénylik fenn, A másiknak nem jut, csak zivatar. Törőcsik Mari
7. Minálunk ballada terem a földön. Minálunk fájdalom terem a földön. Minálunk Égiek vezette csodák teremnek. Hogy végre lássunk. De mi kételkedünk. És nem bízunk. És vakon hisszük, megátalkodottan, hogy elkerülhetjük a büntetést. Schäffer Erzsébet
8. Furcsa sors a miénk: a Cél, míg ûzzük, illan, s mindegy, hová libeg, hisz úgy sincsen sehol! De az Ember elé remény reményre csillan s pihenést úgy keres, hogy őrültként lohol. Charles Baudelaire
9. Ilyenek a lélek kimeríthetetlen ábrándjai. Minden szerencsétlenség, még a legkritikusabb pillanatban is, átcsillantja sötétjén a remény csodálatos sugarait. Victor Hugo
10. Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal, És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal. Meghalt. Oly egyszerû a magyarázata: Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka. Victor Hugo