Furcsa elgondolnom, hogy unokám úgy gondol majd az én mai tisztult, tökéletes, előítélet, elfogultság s tudománytalanság nélkül való tudásomra, ahogy én gondolok az alkímiára.

Kapcsolódó idézetek

1. Csodálatos volna azt gondolni, hogy a jövő ismeretlen és valamiképpen meglepő. Alan Rickman
2. Gyerekkoromban biztos voltam benne, hogy kivételes vagyok. Aztán fiatalemberként meggyőződtem róla, hogy ha nem is kivételes, de legalább valami korábban ismeretlen csodálatos és bonyolult keveréke vagyok. De az évek során legalább a felét megértettem azoknak az ellentmondásoknak, amelyek a bonyolult mivoltomat alkották. Ami maradt, arról kiderült, vagy megoldhatatlan számomra, vagy, ami még valószínûbb, nincs is megoldása. Egyszerûen csak jelentéktelen zsákutcák. Sebastian Charles Faulks
3. Annyira ijesztő rájönni, hogy senki sem tud semmit, hogy örülünk, ha valaki eljátssza, hogy ő tudja. Mert akkor gyerekek maradhatunk, és életünk végéig azt hallucináljuk, hogy még vannak felnőttek. Akkor nekem nem kell tudni semmit, majd a felnőtt tudja, majd a pszichiáter tudja, majd a professzor tudja, majd a tanár tudja. Feldmár András
4. Arra gondolok, milyen furcsa, ahogy az életünk alakul. A véletlenszerû pillanatok, ha tudatos döntésekkel kapcsoljuk össze őket, no meg egy nagy adag reménnyel, olyan jövőt alkothatnak, amely előre elrendeltnek tûnhet. Nicholas Sparks
5. Ha meggondolom, hogy még a nemrég történt eseményeket is mennyire eltorzítják, a történelem önmagában csak gyanakvásomat kelti fel. Charlie Chaplin
6. Kétségbe vonom a kétségeimet.
7. Időnként valami furcsa, fájdalmas boldogság fogott el. Magamat éreztem csodálatosan öregnek, mintha itt felejtettek volna a fóliánsok korából, hogy értetlenül bámuljak a mai emberekre. Szerb Antal
8. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha megtanultuk volna, hogyan kell csinálni, éppen úgy tudnánk emlékezni a jövőre, ahogyan fel tudjuk idézni a múltbeli eseményeket. Persze így, ahogy én elmondom, csupa sületlenség, de tudom, hogy van ennek egy jól megalapozott elmélete is. És hiszek is abban, hogy van bennünk valami, ami csakugyan tudja, hogy mi vár ránk a jövőben. Ez magyarázatul szolgál arra is, hogy miért ódzkodunk néha egyes dolgoktól. Tudjuk, hogy a sorsunk nagy terhet készül a hátunkra rakni, és igyekszünk elhúzódni előle. Agatha Christie
9. Van valami varázslatos abban, hogy megöregedtem, hisz bölcsebb vagyok, mint valaha.
10. A gyerekeknek nincsenek és nem is lehetnek világos fogalmai róla, milyenek vagyunk mi, nagyok. Mintha Olümposz ködében élnénk, számukra elérhetetlen és megérthetetlen világban. (...) Annál nagyobb a csalódásuk, mikor később, serdülőfélben, rádöbbennek egy nap, hogy a felnőttek is milyen korlátoltak, kicsinyesek, irigyek, hazugok, kegyetlenek - nincs Olümposz, nincs két világ, csak egyetlenegy.